C.D.T. - Diary
 
   2005-05-21 - Eger - Szépasszonyvölgy / Szabadtéri Színpad 21.40
Napsütés, haverok tömkelege, finom bor, gyönyörű környezet: hát ki kívánhatna ennél szebb fesztiválszezon-nyitóbulit? Mi biztos nem, úgyhogy irány Eger!

Mivel Körmi úgy döntött, egy nap alatt nem biztos, hogy eleget lehet inni, már pénteken elzúzott Egerbe, mi meg hárman (vagyis négyen, hiszen természetesen a butikfelelősünk, Krisztina is velünk tartott) szombaton követtük.
Megérkezvén a völgybe tökéletesen olyan látvány fogadott minket, mint amire számítottunk: turistákkal spékelt rockertömeg örvénylett teljesen kiszámíthatatlan módon, mely masszából csak ritkán beazonosítható, sokkal inkább artikulálatlan hangok áradtak szerteszét, persze torokból, rekesztve, csutka hangerőn. Otthon, édes otthon! :)

Eddig se szoktam nekiállni felsorolni a jelenlevő ismerősöket, lévén lehetetlen feladat, na ez esetben ez hatványozottan igaz, sokkal egyszerűbb lenne felsorolni, hogy ki nem volt ott. A mindenféle rockosokon kívül, akik az elég vegyes (de jól összerakott) programnak megfelelően szintén elég vegyes (de annál kevésbé összerakott, sokkal inkább szétesett) képet mutattak, ott volt egy raklap menő is, áj mín zenészek, meg persze a szakma krémje. Hiába, tényleg 10 pontos helyszín a Szépasszony Völgye, komolyan mondom, jövőre mindenképp intézzétek úgy, hogy eljöhessetek, megéri belekukkantani, hogy is néz ki gyakorlatban az egyik kedvenc mondásom (az "összehordja..." kezdetű, vágjátok).

Hamar sikerült is az akklimatizálódás, innen egy kis kóstoló, onnan egy kicsit több, és már tökéletesen el is vegyültünk. Olyannyira, hogy innentől leginkább csak a hatalmas kavalkád maradt meg bennem… na jó, meg még némi részletek: például a koncertre sikerült szereznem egy állat szegecses ilyen nemtommit (szpesöl tenksz to WMD, azon belül is VarsoAtis) amit valahogy sikerült feleszkábálni a lábamra, ezáltal nem kevés szeksziességet kölcsönözve a színpadi megjelenésemnek. Sajnos rövidtávon kiderült, hogy valószínűleg kőkemény terpeszbetonozásra tervezték, és nem holmi ugribugri metal kelléknek, mert kb. a harmadik ugráskombináció után megfordult a lábamon, csattal előre meg pikkpakk elvesztette a varázsát. Úgyhogy sajnos le kellett szerelnem két szám között, kitéve magam oly kellemetlen verbális támadásoknak, mint például a Kovács Bedlam által elkövetett, határozottan inzultáló szándékú szóhalmaz, idézem: „mivan, szobarocker vagy?!” :) Mondjuk hozzáteszem, bárkitől elfogadom az ilyen jellegű megbélyegzésgyanús kérdőrevonást, aki elsőnek ugrik be a koncertünk alatt, majd megismétli ezt még úgy hússzor, totális agyelhagyást színlelve, mint például a fent említett egyén. Asszem nyugodtan állíthatom, hogy ezen a szép napon egész egyszerűen mindenki megőrült :) Mit mondjak: nagyon helyes, az ilyen jellegű törekvéseket csak támogatni tudom!

Magáról a koncertről annyit, hogy nagggyyon állat volt: ultrakirály közönség, segítőkész személyzet, jól is szólt, szerintem mi is egész elkaptuk a fonalat, mi kell ennél több? Nekem speciel semmi.

Koncert után még maradtunk egy kicsit, iszogattunk, haverkodtunk, dumáltunk – meg röhögtünk a még nálunk is részegebb „kollégákon” :) – szóval igyekeztünk minél jobban kiélvezni a kellemes estét. Aztán a hazaútra már nem nagyon emlékszem. Ja asszem egyszer meg kellett állni miattam, valami s.o.s. jellegű nyájlonzacskó keresésre, ami végül is kihasználatlanul maradt, de ezt annyira nem is bánom.

Már gondolom mondanom sem kell, további részletek a hando.fokk.hu-n!
2005-06-06, perso
 
   2005-05-07 - Székesfehérvár - BASE
Picit sikerült megint lemaradnom a beszámolókkal faszán, pedig állat buli volt mind a turnézáró hazai, mind az egri rettenet – sőt a bécsi se volt rossz. Most kivételesen nem csak a lustaságom okozta a beúszást, múlt héten a gépem úgy döntött, nem kell neki agy, és beadta az unalmast vinyóilag. Mondanom sem kell, finom az ilyesmi, főleg, ha tele van a géped mindenféle zenekaros cuccal, including többek között két feltöltendő naplóbeírást is. Hát, így jár, aki túl sokáig ízlelgeti az irományait – mindegy, megpróbálom felidézni az említett eseményeket, nehogymá a technika ördöge miatt kelljen megszakadni egy ilyen szép és nagy volumenű vállalkozásnak, mint ez itt. Ne röhögjetek, mer ez igenis az – legalábbis azokhoz képest, amikbe eddig fogtam.

Szóval eSzeFvár: az úgynevezett turnézáró jellegzetessége első ránézésre az volt, hogy köze nem volt az egész turnéhoz, csak annyiban, hogy közvetlenül azután jött. Sajna ki kellett maradnia az aznapi fetrengésből mindkét hűséges útitársunknak, se Chaos, se Inferno, viszont cserébe összeértünk a Wackor-Hybrid turnéval és még kiegészültünk egyéb nemes lelkületű rockmetál megfejtő-alkotó közösségekkel is. Ez a példa nélküli rocksztártorlódás elsősorban amiatt alakult ki, hogy ne csesszünk már ki se egymással, se a nézőkkel azáltal, hogy két ilyen világszínvonalú rendezvény egymást érje az amúgy erőteljes punnyadáshoz szokott nagy falunkban, ezáltal megosztva az amúgy sem túl komoly létszámú helyi kőkeményeket. Hát nem! Ezért aztán juniti meg minden ilyen szavak kerültek kimondásra, sőt megvalósításra.

Cserébe már elég korán megkezdődött a zajterror, a nagyérdemű őszinte örömére. Előrevetítem, annyira rákészültünk a lebonyolításra, hogy szinte semmi fejlemény nem történt, amivel feldobhatnám a kis beszámolómat: mindenki tette a dolgát, pöpec módon, semmi csúszás, semmi macera, gratulíre dacu! Pedig kitaláltam, hogy a relatíve hosszú várakozási időt a bulinkig színpadmesterkedéssel fogom elütni (nehogy véletlenül a nagy tétlenségben túligyam magam), de semmi szükség nem volt ilyesmire, korrektség és profizmus uralkodott. Így aztán majdnem sikerült a berúgás, hiszen a sok helyi megfejtő mellett országos szintű haverok is jöttek mindenfelől, aminek következtében a pultnál kialakult némi teljesítménykényszer… Jó volt látni, mennyien hiszik azt, hogy egy ilyen buliért megéri ennyit utazni, öröm-boldogság a köbön! Úgyhogy ezennel felszólítok minden arra fogékony bélát és bélánét, hogy vegyen példát a keménymagról, fogja a cókmókját, és húzzon el mindenfelé koncertekkel színesített kalandtúrákra, három és. Mondjuk néhány cimbisrác annyira jól utazott, hogy láthatóan gondjaik támadtak az érzékszerveik összehangolásával, de oda se neki, van, akire így hat a túlzott örömérzet. Ja meg a pia :)

Mindenki becsülettel zúzott, hozta, amire számítani lehetett. Megjegyzem, nagyon bízom benne, hogy aki ezeket a hülyeségeimet olvasgatja, már korábban személyes ismeretséget kötött az aznapi bandák nagy részével. Ugye ??!!! :) Most ez nem ilyen udvariassági körfutam, szeretném azt hinni, hogy nem kell már itt ecsetelgetnem, hogy mennyire jó zenészek rokkoskodnak az adott bandákban. Talán az osztrák Mudfuzz-t, mint egyetlen idegenlégióst emelném ki most így hirtelen a sok jó teljesítmény közül – őket eddig nem igazán tudtam hova tenni, nem kaptam el valahogy a fonalukat, ilyen „jók a zenészek, jó az irány, mégse lyukadunk ki sehova” flessem volt folyamatosan. Nade itt aztán kibújt a szög (esetleg szeg, kinek hogy tetszik) a zsákból, nagyon odakenték az odakennivalót, és a közönség is szépen rájuk pattant. Most, hogy Bécsben összefutottunk velük, még mindig azon lelkendeztek, hogy mennyire jó fej volt a fehérvári közönség = legyetek büszkék, nemzetközi szintű teljesítményt nyújtottatok! :) Úgyhogy ezennel kinevezlek titeket egy Magyarország egyes részein világhírű banda nemzetközi szintű közönségének! Na erre iszunk! :)

Jó kis este volt, nem is ragozom tovább, aki ott volt tudja, aki nem, azok meg. Persze könnyen lehet, hogy egy-két jó kis ez-az most a megkésett felelevenítés áldozatául esett, amiért szori. Mondhatnám, hogy mostantól aztán megemberelem magam, de minek áltassuk egymást. Na ugye.

Aki még szeretne egy kis adalékanyagot, íme egy más szemszög: http://hando.fokk.hu/index.php?page=lista&year=2005&month=5&p=2
2005-06-05, perso
 
   2005-04-30 - Zalaegerszeg - Atlantisz
Szombaton aztán folytatódott a tökéletes ellátás Bázakerettyén. Kb. délben megriadtam, kisétálok, Szabi jelzi, hogy már túlvannak egy Rob Zombie DVD-n, meg fél óra múlva itt az ebéd… mit mondjak, ezt már szeretem! :) Kávé, gogoletta lájt, babgulyás hárd, majd fetrengéses koradélutáni punnyadás Ördögűzőre. Így lehet, na.

Majd egyszer csak megkaptuk a parancsot, egy-kettő, irány Zeg. Nagy nehezen átvergődtünk a dombokon a kisbusznak csúfolt bérautóval, majd bevetődtünk a helyszínre. Bepakoltunk, összeraktuk a színpadot, aztán elmentünk egy kicsit lófrálni a környéken. Utána vissza, beállás, szép komótosan, még örültem is, hogy de jó, végeztünk, mielőtt megérkezett a közönség. Ekkor Pöpi jelezte, mondhatni galádul, hogy nem mi voltunk ám a gyorsak, mert már majdnem 9 óra, szóval lehet pakolhatunk is össze, mert nem lesz senki... olyan régen volt ilyen, hogy egész megrémültem elsőre, hogy akkor most mi lesz, de szerencsére sikerült gyorsan visszazuhannom alfába (kihasználva, hogy már totál ki vagyok égve és nem érdekel semmi) és így végül egész jól szórakoztam :) de tényleg, főleg, hogy az a kis számú közönség, ami aznapra jutott, teljesen odakoncentrált a színpadra, felettébb szimpatikus módon. Aznap nem történt különösebb technikai malőr, ez is jó, hát mit mondjak, csupa pozitív jut most eszembe :) Biztos, mert mindezt pénteken fél hat körül írom, ami azt jelenti, hogy lejárt a munkaidőm és irány a hétvége!

Na jó, komolyan, ez egy felejthető este volt, annak ellenére, hogy aki ott volt, arra egy deka panasz sem lehet. Nem rajtuk múlott, hanem azon a sokmásmindenkin, aki épp máshol volt. (biztos azt a geci Megaszart bámultátok, mi?) Pedig még egy szülinapos Gergiboy tattoováló művész is tiszteletét tette, merthogy aznap épp a szülővárosában tartózkodott.

Na de mindegy, ahogy a főnökömnek szoktam mondani, ha számon kér rajtam valamit: nem úgy kell nézni, járhattunk volna sokkal rosszabbul is.
2005-05-06, perso
 
   2005-04-29 - Nagykanizsa - Hely Klub (Fő u. 8.)
Úgy látszik, picit korán kezdtünk el örülni magunknak azzal kapcsolatban, hogy ez volt a CDT legsikeresebb turnéja, mert bár ez az állítás még mindig érvényes, azért az utolsó hétvégébe sajnos sikerült beleszaladnunk rendesen. Mondjuk Nagykanizsa és Zalaegerszeg eleve enyhe baljós előjellel szerepelt a programban, mindkét helyszín felemás megítélésű a koncerteink látogatottságát tekintve – merugye azt mondanom sem kell, hogy amúgy semmi bajunk ezzel a két településsel, elvégre mégiscsak Mazsi haverunk lakhelye az egyik, meg hát Bázakerettye sem esik messze tőlük, ami szintén nem egy elhanyagolható szempont. Mindegy, nem mindig nyer aki mer (…hűdeokos, figyeled öcsém, hűdeokos…) de cserébe szépen precízen bejelölhettük a térképen, hogy Délnyugat-Magyarországon is bemutattuk a Versus-t, minden a helyén, oh well. Ugyanis – figyelem, kulisszatitok – a turnészervezkedésünk egyik rendező elve a kartográfiai alapú megközelítés, ami mondjuk kis hazánkban nem számít éppen realista szempontnak, de haditechnikailag semmiképp sem elhanyagolható taktikai érzékről tesz tanúbizonyságot. Ami persze tök hasznos lehet amúgy biztos valamire. Szóval a tökéletes országos lefedettség érdekében – na meg hogy ne unjuk rommá magunkat a századik turnénkon sem, mindig ugyanabban az 5 klubban – a fixtuti befutók mellé mindig bevállalunk egy-két zsákbamacska fellépést is, az ország kevésbé nyüzsgő részein. Cserébe meg-megidézhetjük naiv ifjúságunk tovatűnt ártatlan pillanatait és játszhatunk alig több embernek is, mint ahány éve mi vagyunk a mádáfákin Cédété.

Na visszakalandozok ám előbb-utóbb.

Napsütötte Nagykanizsán épp a városról elnevezett napok zajlottak, úgyhogy megérkezésünk után egyből hirtelen lovas díszőrség vett körül minket, ami azért lássuk be szép, figyelmes húzás volt a szervezők részéről. Annyira meghatódtunk, hogy kénytelenek voltunk gyorsan beverni egy sört a már-már nyárias időjárási viszonyok tiszteletére.

A helyszínre csinos kis lépcsősor vezetett lefelé (hurrá), ahol egész tágas kis koncerthely fogadott minket. Elkezdtük összerakni a motyót, és egyúttal elkezdtük az egész estés, színes, szélesvásznú szopássorozatunkat is. A csodálatos hangcuccunk ugyanis úgy döntött, hogy márpedig ő nem dolgozik aznap este. Király. Éltünk a telefonos segítség lehetőségével, így aztán sűrű anyázások közepette valahogy csak sikerült egy félmegoldást összehozni, és ha nem is lett épp tökéletes a cucc, de legalább az instrumentális buli fenyegető rémét elküldtük egy testcsellel gyufáért (vagy ha úgy tetszik borért). Ez annyit jelent in hángerien, hogy amikor nem játszottunk, tök jól hallatszott az ének :) mindegy, legalább az átkötő szövegek ütöttek, mint állat :)

A következő, nehezített pálya már koncert közben jelentkezett: kb. második szám, nyomulunk ezerrel, erre eltűnik az egyik gitár… elnézek jobbra, Mr. Kecskés háttal a közönségnek buherálja a cuccát. Fasza. Nézek a Körmire, hogy mit reagál, neki meg olyan szép zöld feje volt, hogy maszk nélkül bevállalhatta volna a Shrekkettőt. Már kezdtem gondolkodni, melyik számunk lehet koncertképes gitár nélkül is, hát, mit mondjak, nem ugrott be egy se (drámenbéz CDT, na ja). Szerencsére Pöpinél úgy ahogy működött a hibaelhárítás, viszont Körmi olyan szinten szarul lett, hogy a program egy részét trióban kellett lenyomnunk, míg ő hátul az öltözőben vokálozott (ajánlott irodalom: a klasszik metálvokál típusai, tizenharmadik fejezet, a gyomorból jövő hörgés). Nem volt jól, na.

Most tudom hülyén fog hangzani, de ettől függetlenül nem lett húdegagyi a szett, köszönhetően az elöl tomboló pár embernek, illetve ám blokk az egész közönség tök pozitív hozzáállásának, amit nagyon köszönünk, és persze ezer bocs a lúzerségért. Sajnos előfordul az ilyen, szerencsére azért nagyon ritkán. Konkrét koncerten hányás például még sose volt, pedig tanúsíthatom, méghozzá első kézből, hogy nem egyszer múlt centiken a dolog. Lájtos rövidítés ugyan beficcent már, meg volt hogy ott figyelt a biztonsági nyájlonzacskó szett a basszuscucc mögött, de azért valahogy ki szoktuk húzni a buli végéig. Most nem sikerült, szori.

Az est hátralevő része (már a pakolást leszámítva) azonban kárpótolt minket mindenért: a bázakerettyei haverok olyan házibulit csaptak össze, hogy nemigen tudnék most belekötni hirtelen. Szállás (éérteed), pia hegyek (nadeilyet?), pörkűtt (tízből tíz) és mindehhez bömbölt a mjúzik, Bicska haverunkkal felváltva :) Baromi jól elvoltunk, dumálás-röhögés, kitárgyaltuk a világ olyan alapvető fontosságú dolgait, hogy pl. kinek mi a 3 legfontosabb METAL album, meg ilyenek. Külön jól jött ki ez az est amiatt is, hogy ez volt az utolsó közös hétvégénk a Chaos of Disorder-rel, és legalább ilyen formában tudtunk velük is egy kicsit turnézárni. Aztán úgy negyed 6 magasságában meg elvágódtunk hanyatt. Köszönjük szépen a szíves vendéglátást, mit mondhatnék, istenek vagytok!
2005-05-05, perso
 
   2005-04-16 - Szeged - JATE Klub (Toldi u. 2. / www.jateklub.hu)
Valahol ott hagytam abba, hogy Laliéknál heppening, beájulás színleléséig.

No, reggel hogy, hogy nem, voltunk páran fejfájósak :) oké, én már amúgy is megkaptam, hogy tízből kilenc bulinkon fáj a fejem, pedig ez aljas rágalom, maximum nyolcszor. Vigyázzatok, mert így jár, akinek túl sok gondolat nyüzsög a fejében (ezért is kell tompítanom a folyamatos zsizsegést rendszeresen ezzel-azzal). Még hogy közönséges migrén, drága doktor úr, persze pityu.

De egy ilyen helyszínen, mint a Laliék birtoka, mit nekem holmi agyhelygörcs. Elég csak kinézni a verandára, a kertbe, és már el is feledkezik az ember minden csipcsup bajáról. Nyomult a nap ezerrel, a haverjaim már odakinn darvadtak, süttetve hab testüket, terített asztal, bohóckodó vizslakölyök... ááá, ez kell nekem, ó Csodálatos Tespedés, Te vagy az én Istenem! :)

Szóval elvoltunk, mint a befőtt (mégegyszer ezer köszi mindenért a Lajcsi családnak!) majd szép komótosan összeszedtük magunkat és megtámadtuk Szegedet – ahol is igazi tavaszi zsongás fogadott minket: mindenki az utcán nyomult ezerrel, fagyizás, rohangáló-üvöltöző gyerekek, utcazenészek, téli bundájuktól megszabadult kutyák és csajok. Kúl.

Mellékszálként megjegyzem, ezt nem bírom én Fehérvárban: hiába napsütés, vasárnap, mittudomén, egyszerűen sehol senki. Alvó város, komolyan mondom. Gáz.

Fagyi után lepakoltunk a klubba, ami egy ilyen zegzugos pince volt, itt egy folyosó, ott egy büfé, ami nem rossz, csak tartottunk tőle, hogy itt bizony el tud tűnni még egy közepes tömeg is, ha úgy alakul. Előrevetítem, nem alakult úgy, aki eljött, az a koncertek miatt tette mindezt. De erről később. Szóval a klubban kiderült, hogy a metálkodási lehetőség 11-ig érvényes, mert utána dizsi lesz... hát, ők tudják, végülis nem vagyok én ellensége a stílusok barátkoztatásának... de a korai kezdés ettől függetlenül bejátszott, amit főleg szegény Infernóék szoptak befele.

De a főszopó becses címéért többen is harcba szálltak aznap este, többek között Kecskés Pöpi kollégám, akinek a feje egyszercsak úgy döntött, hogy nem szólal meg. Persze nem az igazi feje, sajnos, hanem az erősítő-feje, sajnos. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy legalább a beállás alatt történt mindez, nem a buli közepén. Mivel azonban a gyorsan összehívott sufnituning értekezlet sem jutott számottevő eredményre, végül aztán kölcsönkértük az Infernósok erőlködőjét, és azon nyomta le a bulit az improvizatív disszonáns szólóiról elhíresült koronázatlan király.

Na mindegy, a főleglényeg az, hogy mire elkezdődött a rock, már összegyűltek páran, és elkezdett szerteáradni néminemű fílingérzés. Azért szokás szerint rásegítettünk ezzel-azzal. Végszóra beesett a WMD is, úgyhogy állesz fasza sőn lezser. Mire mi jöttünk, egész szépen összegyűlt a nép, és nem is kellett őket sokat noszogatni. Azért közvetlenül a koncertünk előtt biztos ami biztos alapon feliratkoztam én is a szopásért jelentkezők listájára, bár egy egyszerű URH beszarás aznap maximum dobogós helyezésre lehetett elég. De maga a koncert kárpótolt minket mindenért. Ott voltak, akiknek ott kellett lenni (peace out to the guestbook posse!), plusz állat beindulás = kellemes hangverseny. A végén még csuklópántot is cserélhettem egy ifjú lelkesedővel – aztán meg kaptam még egyet csak úgy (mármint csuklópántot). És, hogy teljes legyen az extázis, kiemelném, hogy a hangosító srác nagyon okés volt, odafigyelt, segített, tette a dolgát, ahogy az a nagykönyvben írva vagyon. Na, ki gondolta volna, mi, hogy egyszer egy ilyen beírást is megérünk Mr. Fanyalgótól...

Aztán a buli lezárásaként Infernóékkal és pár lelkes helyi rokkossal odaköltöztünk a pulthoz, hiszen Infernóéknak ez volt a turnézáró aktus, amiről illett sűrű poháremelgetéssel megemlékezni. És mi meg is tettünk minden tőlünk telhetőt, kérem alássan, nem volt abban hiba egy percig sem.
2005-04-28, perso
 
   2005-04-15 - Békéscsaba - 68-as Klub
Egyből köszönetrovattal indítok: a Békéscsaba –Szeged hétvégét Zéró haverunk, a Negative Art megfejtője hozta tető alá, tenkjú! Persze a Körmi szigorú felügyelete alatt, de ezt talán már mondanom sem kell, hisz ez mindenre igaz, ami a házunk táján történik.

A helyszín sokáig bizonytalan volt, végülis a 68-as klub lett a szerencsés nyertes. Hallottunk felőle mindenféle híreket, hogy túl kicsi, meg mittudomén, ehhez képest teljesen frankó volt meg méretes.

Ennek kapcsán hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy eloszlassak egy tévhitet, amely a Tankcsapda turné óta felmerült némely (valószínűleg újdonsült) irántunk érdeklődő embörcben. Páran, gondolom a TCS turné helyszínei alapján, meg vannak róla győződve, hogy mi ilyen hűdenagy helyeken szoktunk játszani. Hát, fiúk-lányok, nem akarok senkit kiábrándítani, de az a helyzet, hogy mi magunktól ilyen klubozósok vagyunk ám, egy-kétszáz, jó esetben kicsivel több nézővel per buli. Szóval szori öbáut dö big pukk, vagy ahogy a főnökömnek szoktam volt mondani: nem úgy kell nézni, járhattunk volna sokkal rosszabbul is. Így legalább nyugodtan megközelíthettek minket, üvölthetünk egy centiről egymás orcájába, tetszés szerint áthangolhatjátok a gitárokat, vagy pl. elforgathatjátok a monitorládákat, ezáltal érdekesebbé, mondhatni absztraktabbá téve az énektémákat. Sőt ha valami nem tetszik, még szájba is vághattok a mikrofonállvánnyal. :) Mi ez, ha nem az igazi XXI. századi interaktív rokenroll? Vagy mi.

Na ott tartottam, hogy megérkeztünk & feltérképeztünk. Egyből feltűnt, hogy 1. ölég jó a hangcucc 2. cserébe viszont nincs fénycucc… na jó, volt 3-4 lámpa, de azt azért még nem nevezném fénycuccnak. Picit húztuk a szájunk szélét, hogy miért nem szóltak, hoztunk volna, de a technikusok megnyugtattak minket, hogy úgyse bírná el a hely áramellátása. Akkó jóvanakkó.

Pakolgattunk-sörözgettünk, befutott a népes debreceni különítmény, beállás, ilyenek. Itt már látszott, hogy nem lesz para a hangulattal, egynémely lelkesedők már beállás alatt megragadták az alkalmat, hogy érzékeltessék az durva hangok iránti kiéhezettségüket – vagy az odaút alatti sörözés általi befolyásoltságukat? :) Hmm… asszem végülis tökmindegy.

Aztán elkezdődtek a koncertek. Nem voltak sokan, kb. 100+ körül lehettek, de a lelkesedéssel abszolút nem volt gond. Ráadásul sorban jöttek a régen látott környékbeli haverok, házibuli fless pikkpakk beficcent. Többek között nagyra becsült webmesterünk is tiszteletét tette, szállásadónk, Lali király és udvartartása is befutott, de nem is sorolom tovább, már ez is épp elég indok volt, hogy beleszaladjunk egynémely tömény jellegű alkoholos italba vadul. Ez aztán látszott is a hangulatunkon koncert közben, rég nyomtunk ilyen törős-zúzós-pusztítós bulit. Nemtom, milyen cukorkát tettek az italunkba, de teljesen megvadultunk. Mikrofonállvány-borogatás, gitárral történő hadakozás, stb. [azért a Dillinger Escape Plan féle basszgitáron történő átfordulást nem mertem bevállalni – majd ha beficcen a lottó fájv, hogy a Szabit idézzem, és lesz zsiradék másik péklapátra, meg új felsőtestre – de egyszer majdnem pofán basztam magam gitárpörgetés helyett, a mi szintünkön már az is valami, nem? :)] Emellett persze a közönség irányába is ment a hülyeség, pl. „ki a hangosabb” verseny a’la oldszkúl fíling (Debreceniek vs. Csabaiak, ilyesmi). Agymenés a köbön.

Összepakolás után átverettünk Laliékhoz Tótkomlósra, ahol folytatódott a móka, különös tekintettel a házigazdánk által hosszú évek alatt gondosan kikísérletezett zseniális mézes szilvapálinkára. Tábortűz, hurka-kolbász (szintén díjnyertes kaliberű) mi kell még? És persze ne feledkezzünk meg az est (és a másnap) sztárjáról, Vandáról, aki besorolását tekintve hathetes vizslalány, a legbájosabb fajtából – nanáhogy minden faszit a mancsai köré tekert egy másodperc alatt :) Aztán levezettünk még egy kis Slipknot DVD bömböltetéssel, hogy helyreálljon a péháértékünk, majd szépen sorban alvást színlelve elájultunk.

[ajánlott irodalom: http://hando.fokk.hu vonatkozó fejezete]
2005-04-21, perso
 
   2005-04-09 - Debrecen - Lovarda (Kassai út 26.)
Mint reggel kiderült, a szolnoki buli után átmentünk Törökszentmiklósra aludni (organájzd báj Tortugery). Teljesen korrekt kis motelszerűség volt a szállás, egy családi ház udvarán. Amikor megriadtunk szobatársammal, Szabival, csodálkozva konstatáltuk, hogy még csak reggel 8. Aztán rekonstruáltuk az eseményeket (remélem figyelitek, milyen rohamosan bővül a szókincsem) és ekkor derült ki, hogy mennyire pudingok voltunk: azért keltünk ilyen korán, merugye este pikkpakk kidőlt a banda. (A többieknek üzenem, hogy tudom-tudom, én voltam a főpuding, én ugyanis elsőként, már 11-kor feladtam a harcot.) Ennek aztán annyira megörültünk, hogy gyorsan visszafeküdtünk lustálkodni és szendvicset zabálni, amit nagyon-nagyon köszönünk Gergő édesapjának, aki elhozta, és annak a kedves ismeretlennek is, aki elkészítette őket. Vagy ha ő is készítette, akkor duplán neki. Mindeközben hálát adtunk a hatalmas szerencsénknek, hogy nem kell kapkodni-rohanni, ki lehet pihenni picit a hétköznapok fáradalmait (sóhaj) amire ritkán akad módunk a sűrű hétvégéink miatt.

Szóval elvoltunk, mint a befőtt, de hogy nehogy szétunjátok a beszámolót, gyorsítok a tempón: úgy 1 körül átverettünk Debrecenbe, bekajáltunk egy jó kis étteremben (jobban mondva hülyére ettük magunkat), megnéztük Fejes úr zsírúj hangszerboltját, és már ott is voltunk a Lovardában. Itt eldumáltuk az időt az ismerősökkel, ilyesmi, és befutott Körmi is, aki ezen a hétvégén külön utakon járt, mert képzeljétek, kedvenc háziállata debütált mint versenyló! Sőtmitöbb kiderült, hogy ő meg mint versenylovas! (A francba, ha ezt nem mondom el, feltehettük volna kérdésnek egyszer, nyereményjáték keretein belül, hogy „mi okozhatta, hogy egyszercsak besűrűsödött a lovak jelenléte a CDT kiadványain?” Na mindegy.)

És már el is kezdődött a buli. Mi harmadikként játszottunk és mondhatom, életem egyik legjobb hangulatú debreceni bulija volt ez a mostani! A közönség az első számtól partner volt az őrültködésben, mit partner, abszolúte vitte a prímet! Kezek a magasban, pogó, tánc, hangzavar, vigyorgó fejek, tátogó-szövegmondó szájak, királyságosság! Egyedül csak az ilyen sokbandás bulikon szokásos rövid játéklehetőség volt gatykó, de hát ez van, volt még utánnunk 3 banda, mit volt mit tenni, egyszercsak abbahagytuk. Bár Kecskés Pöpi próbált belázítani minket, hogy márpedig ilyen jó bulinál juszt se menjünk le, de sajnos nem úgy van az, ha akarunk még ott játszani a jövőben. Szóval nagyon-nagyon jól éreztem magam, még azóta is tök feldob, ha erre a bulira gondolok, márpedig ez nagy szó egy ilyen magamfajta kiégett Mormogi szomszédtól, úgyhogy becsüljétek meg magatokat! :)

Sajnos azért egy szomorú esemény beárnyékolja a koncert fényét, mégse legyen már fullfiszifasza (by Skindred) a tényállás, mégpedig az, hogy a CDT tábor fogadott gyermeke, Slipknotbaba eltűnt. Nemtom, hasonló balszerencsés eset történt-e, mint anno Dunaújvárosban, ahol a többszörös túlerőben lévő gonosz erők egy hősies küzdelem végén darabokra tépték, mindenesetre mi még nem adtuk fel a reményt, hogy viszontlátjuk. Ha ez mégsem így lenne, hősi halottunkként fogjuk kezelni, reinkarnációját pedig teljes jogú babaként öljük kedvünkre. Riszpekt.

Koncert után még eleget tettünk Cserkó szíves invitálásának, és elugrottunk hozzá egy ital és egy kis csevely erejéig, majd hátat fordítva a cívis város híres két tornyú, elég Nagytemplomának, nekivágtunk a hosszú útnak otthonunk felé (ó igeeen, a szabadság felééé) és elmosódó körvonalainkat hamarosan elnyelte a hűs tavaszi éjszaka.
2005-04-15, perso
 
   2005-04-08 - Szolnok - Tiszaligeti Olaj Sportcsarnok
Bevallom, nem nagyon értettem, sőt még most se értem, hogy kerültünk mi ide erre a fesztiválra, mindenesetre elég furán mutatott a nevünk a listán a többiek mellett… A hazai metal (és punk, mert Vigiék is ott voltak) nagy öregjei mellett mindössze 3 egyéb banda volt (majdnem azt írtam fiatal, de észbekaptam – bár a viselkedésünk alapján…), abból is egy stílusilag odaillő (Krízis), egy már „majdnem sztár” kategóriás (Depi) és mi, mint abszolút kakukktojás. Ráadásul délután 5-kor jött el a mi időnk, ami pénteken elég gyanúsan hangzott... Na mindegy, belevágtunk, nem is mi lennénk, ha.

Nem mondom, hogy túl komolyan készültünk volna a koncertre, odafele inkább az volt a fő téma, hogy naezmeg-mámeg hogy jött, meg hogy milyen furcsa lesz hatkor túllenni a koncerten és készen állni az afterparty-ra.

Szerencsére a Szolnok környéki rockosok nem szaroztak, mikor 4 körül befutottunk, már szépen összegyűltek, és mint azt utólag a szervezőtől megtudtuk, a mi bulink magasságában már majdnem 900-an (ötkor!) voltak a sportcsarnokban (és előtte). És ha hiszitek, ha nem, egész jó kis buli alakult ki! Nem mondom, hogy szétszedték a helyet, de az ottlévők nagy része egész érdeklődve figyelte a produkciónkat. Aránylag a cucc is megszólalt, legalábbis a színpadon, kifele nemtom milyen lehetett, és mondom, tök kellemesen csalódtam. Mondanom sem kell, picit fostam, hogy a kőkemény harcos közönség nem fogja nagyra értékelni az ugribugri metalunkat, ráadásul mi voltunk az egyetlen nem magyarul énekelők (vagy mik), és mégis, ennek ellenére (vagy talán éppen ezért?) szó sem volt érdektelenségről. Még a szervező is mondta, hogy nem volt biztos benne, hogy jól döntött velünk kapcsolatban, de abszolút elégedett az eredménnyel, bejött neki a koncert és ráadásul eddig egyik évben sem mozdultak be ennyien ilyen korán. Király és persze köszönjük szépen a bizalmat!

Na, ami ezután következett, azt inkább csak így pár sorban összefoglalnám, meg amúgyse emlékszem sokra :) annyira megörültünk az „egészjó” kategóriás koncertnek, meg hogy „még csak ennyi az idő?!”, hogy kb. nyolcra talajrészeg lett az egész brigád :) baromi jól elvoltunk, csak az volt gyanús, hogy már eléggé egyensúlyozok, pedig még világos van… kb. 10-kor megfutamodtunk a helyszínről, de őszintén szólva fingom sincs, hogy kerültünk a szállásra. Ott pedig fogtam magam és elájultam, pedig még legalább egy óra visszavolt a „mából”. Szép, mondhatom, gyönyörű teljesítmény… :)
2005-04-14, perso
 
   2005-04-02 - Mosonmagyaróvár - Egyetemi Klub (Gazdász Hotel)
Mintegy pihenésképp, ezen a hétvégén mindössze egy bulit nyomtunk. Persze ezt is inkább csak az élet hozta így, mondanom se kell, hogy mi, a zsizsikes brigád, akik nem bírnak megülni a fenekükön egy percig se, másképp terveztük eredetileg. De a Casketgardenes srácok mondták, hogy feléjük Móváron a péntek nem az igazi, inkább koncentráljunk a szombatra. Mi meg akkor már hagytuk a pénteket üresen, legalább spóroltunk egy nap szabit.

Már régen jártunk Mosonmagyaróváron, legtöbbször csak mint átutazók keveredünk erre. Bevallom, eddig fel se tűnt, hogy milyen kis hangulatos belvárosa van, beleértve az egyetemi részt is. Persze a rockereket azért kirakták a perifériára bulizni, biztos ami biztos. Nem mondom, hogy nem jogosan :) de kellett egy kicsit keveregni, hogy kiderüljön, melyik félreeső épület is a helyes megfejtés.

Maga a koncerthelyszín egy elég kicsi ilyen büfé(na jó, klub)szerűség volt, egy tenyérnyi, de cserébe legalább nagyon alacsony színpaddal. Nem kellett félni, hogy nem bírjuk majd energiával a színpadi akciót :) De sajnos ezáltal nem csak a mozgásterünk lett beszűkítve, hanem a monitorok is beadták a kulcsot – ahogy kaptak egy kis hangerődózist, egyből nekiálltak gerjedni. A keverős szerint úgy reagált a cucc, mintha egy dobozban játszanánk (Man in the Box). Mindegy, tényleg lassan az lesz a furcsa, ha rendesen halljuk magunkat.

A hangulat teljesen rendben volt, kezdésig kidumáltuk a nagy magyar rockhelyzetet, hiába, a pia könnyen kihozza a magyarból a sírva vígadást (márpedig volt ingyen sör, az meg csak nem veszhetett kárba). Aztán elkezdődtek a koncertek - kifelé nem szólt rosszul a cucc, mondhatni teljesen élvezhető volt a hangzás, és lassan a nagyérdemű is magára talált. Egész sokan jöttek Győrből – már aránylag értem, nem „darabra” – és végszóra megjött Slipbaba és haveri köre is, hogy teljes legyen a káosz. Nemtom pontosan, mennyien lehettek, de megtelt a hely.

Aztán meg már mindjárt mi következtünk. Hát, bevallom, nekem elég közepesnek tűnt ez a koncertünk belülről, vagy inkább úgy mondanám, hogy olyan kis lapos lett. Nem volt rossz, eljátszogattunk, de abszolúte nem fenyegetett a fejleszakadás veszélye. Sajnos nem nagyon tudtam elengedni magam, küzdöttem a helyhiánnyal, de főleg a kontrollal, meg a saját nemlétező filhallásommal, és akkor egyszer csak vége lett. Aztán lehet, hogy csak én nem kaptam el a fonalat, pedig amúgy kurva jók voltunk :) Szerencsére a közönség nem zavartatta magát és csakazértis jól szórakozott. Úgyhogy ezúton is köszönjük a lelkes fogadtatást, tényleg nagyon kedves volt mindenki. Leginkább olyan volt az este, mintha egy baráti kör bulizna, písz, frídom, hepinessz. És külön kösz a kipakolásos segítséget, életmentő volt!

Az az egy darab JúdásBrútusz pedig, aki eltüntette a Baba lábát, jobban teszi, ha azonnal visszaadja!
2005-04-07, perso
 
   2005-03-26 - Salgótarján - Bányász MH (Bajcsy-Zsilinszky út 5.)
Az esztergomi buli után egy helyi panziószerűségben aludtunk, vagyishogy ájultunk el. Ilyen kis családi házas, teljesen korrekt megfejtés volt. Dél körül útnak eredtünk, nehogy lemaradjunk a tarjáni ebédmeghívásunkról, igen, nem csalás, nem ámítás, ilyenünk volt, nekünk, bibibí.

Picit kómás, de hangulatos utunk volt – Egom és Tarján nincs messze egymástól légvonalban, de elég kalandos átvágni közöttük a kertek alatt. Kihasználtuk a lehetőséget és eleget téve gyermeteg lelkünk óhajának, komppal vágtunk át Szobra, minden szörpök legszörpebbikének szülőhazájába. Midőn a kompra vártunk, megtornáztattuk elgémberedett végtagjainkat a folyóparton, hol szomorú fák hajlottak a víz fölé ezen a ködpárás kora tavaszi délutánon (sniff). Visszagondolva gyermekkorunk gondtalan éveire, felelevenítettünk egy vízparti csibészek által oly kedvelt csínytevést, a „kacsázást”. Miután első pár próbálkozásra majdnem agyondobtam egy-két halat, Péter Mester és Balu Mester felhívta a figyelmemet, hogy nem az élőlények molesztálása a cél, hanem valami egészen más. Könnyű azt mondani, hát mi vagyok én, ügyes?! Aztán két tanítómesterem gyakorlott, professzionista mozdulatsorait utánozván már akadt némi sikerélményem is. A nappali félhomály (másnapos agytekervényeinkkel karöltve) beindították a fantáziánkat, baljós árnyakkal (mindjárt itt a 3. epizód!) népesítve be a folyófelszínt. Lehet írok is az Opeth, meg a Katatonia tagjainak, hogy legközelebb feltétlenül Szob környékére jöjjenek fotózkodni.

Aztán jött egy kis eltévedés – másnapos flesselés folytatódik, itt meg David Lynch ugrott be, „mi lenne, ha mindig ugyanoda lyukadnánk ki, ugyanahhoz a büféhez, ahol ugyanaz a részeg fószer figyelmeztetne minket, hogy forduljunk meg, mert ha továbbmegyünk, biztos beleragadunk a sárba”, meg ilyenek. Amúgy tényleg volt egy ilyen büfé, pontosabban fabódé, figyelmeztetős részegember-melléklettel, egy elég elhagyatott részen, néztük is, hogy ez aztán az igazi biznisz, vajon miből élhetnek? Plusz hangulati elemként egyszercsak szembejött az úton egy vörös hajú srác, akitől megkérdeztünk, merre van X település, mire ő: azt nem tudom, de amerről jöttetek, ott mi is van? Megmondtuk, erre ő: az jó, és továbbment… mi meg csak néztünk, hogy mi van?! Majd miután rá két percre megfordultunk és visszafelé haladtunk, már nem volt sehol… Szóval lehet, hogy Lynch nem is akkora zseni, hanem egyszerűen csak Szobon van víkendháza.

De megúsztuk, kikeveredtünk a díszletek közül, egy aránylag jó minőségű, megnyugtatóan valóságosnak tűnő, széles útra, ami viszont kizárólag emelkedni volt hajlandó. Ez egy kicsit megviselte az üresen is harmatgyenge kisbuszunkat. Volt olyan pillanat, mikor értesíteni akartuk a Guinness Rekordok Könyve ellenőreit, hogy jöjjenek, megvan a világ leglassabb autója.

Miután mindenki leelőzött minket, megérkeztünk Salgótarjánba. Ennek a városnak az egyik legfeltűnőbb érdekessége, hogy a leleményes magyar (na jó, inkább mondjuk azt, hogy szocialista) építész/tervező/mittudomén gárdának anno sikerült egy önmagában gyönyörű környék kellős közepébe odarondítani egy, hmm… hogy is mondjam, hogy ne bántsak meg senkit, ocsmány kategóriás ipartelepet. Mész, mész, gyönyörködsz, aztán egyszercsak benngggg, mindenféle csövek-vezetékek törik meg az idillt. Komolyan nem értem, hogy bírták ezt így kitalálni, tipikus példája a legkártékonyabb állatfaj áldásos tevékenységének. Evolúció csúcsa, mi? Hülyék.

Na, már majdnem belelovalltam magam egy ilyen grínpíszes színezetű példabeszédbe, de beugrott, hogy ekkor hirtelen mily pozitív dolog történt velünk: Pál Szabi, a bulink egyik fő aktivistája, elkalauzolt minket egy étterembe, ahol olyan ebéddel vártak minket, hogy majd leesett az állunk. De tényleg, zavarbaejtően komoly volt a felhozatal, nagyon köszönjük utólag is!

Ezután irány a Bányász, ahol lelkes fiatalok segítségével bepakoltunk és összeraktuk a motyónkat. Megjegyzem, állat jó helyük van amúgy a salgótarjániaknak, nem is tudják szerintem, mennyire. Tágas, hangulatos, van öltöző, minden, plusz egy raklap segítőkész ifjú rocker/punk (akik még a kipakolásnál is jeleskedtek, amikorra pedig általában a bulizás le szokta lohasztani a lelkesedést) – teljes korrektség uralkodott. Voltak is sokan, ami szintén örvendetes, sőtmitöbb, érdeklődtek a produkciónk iránt, látszott, hogy vágnak minket, nem csak úgy odatévedtek, tele voltak kérdésekkel, aztán pedig a koncerten is odatették magukat rendesen. Egyedül Chaos Of Disorder alatt volt egy csóka, aki nem tudta, hol a helye, de a Szabi rávezette a helyes útra. Jó-jó, a nyakánál fogva, de a segítő szándék a fontos, nemdebár? Aztán helyreállt a világ rendje, egy kis kakaskodás meg nem olyan nagy gyufa, hiába, a villanygitár meg a hülyezene könnyen előhozza az emberből az elfojtott félelmeit, melyek aztán agresszióként vetülhetnek ki környező embertársai irányában. Az ilyesmivel pedig könnyen bemanőverezhetünk a 22-es csapdájába, hiszen egyrészt a rejtett félelmek felnőttkorban potencia illetve orgazmus zavarokat okozhatnak, nem érdemes őket rejtegetni, ha nem muszáj, másrészről viszont önnön tudatalattink tehermentesítését célzó cselekvéssorozatunk mellékhatásaként könnyen eleredhet az orrunk vére, különösen olyan el nem hanyagolható tényezők hatására, mint a Szabi két bazinagy husáng keze. Úgyhogy aki úgy érzi, nem tud többé uralkodni magán, és mindjárt nekiesik mindegykinek, inkább jelentkezzen a Szabinál egy jótékony hatású, garantáltan tartósítószer-mentes bioverésért, ami csak ma, csak nektek, mindössze 3 euró per perc bevezető áron megkapható. A többiek meg hadd szórakozzanak kedvükre. Köszi!

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, és így, immáron két állat bulival a hátunk mögött, eggyel nyugodtabban vághattunk neki az amúgy eléggé kockázatos húsvétvasárnapi Kaposvárnak.
2005-03-31, perso
 
   -
Mint már említettem, a tavaszi turnénk megszervezésének egyik alapelve az volt, hogy az őszi gigantoid Tankcsapda turné helyszínei után picit visszarángassuk magunkat a valóságba, azaz a klubnak álcázott füstös-szagos krimókba, amikhez mi amúgy valami extrém perverz módon még vonzódunk is.

A fent említett irányelvek alapján megálmodott intézmények egyértelmű non plus ultrája az esztergomi illetőségű Molothow Liget. Már vagy százszor játszottunk itt, de mindig el tud kápráztatni az a kreativitás, ahogy a szorgos kezek évről-évre még tovább taszajtják lefele a kultúráltság hazánkban amúgy is elég meredek lejtőjén, miközben egy olyan egyszerű lélek, mint szerény személyem, már el sem tud képzelni további lehetőségeket a színvonal rontására. Mindegy, persze, nem szépségverseny, csak mondom.

Mindentől függetlenül, ez a klub az egyik kedvenc koncerthelyünk. No nem a vendégmarasztaló (értsd: ragacsos, nyálkás, nyúlós, stb.) bevonattal ellátott felületek miatt, hanem a helyi és környékbeli tisztelt nagyérdemű általunk tanúsított türelme, sőt, megkockáztatom, hozzánk való ragaszkodása okán.

Ezen az estén a kis utazó cirkuszunk kiegészült még 2 bandával, kik a keresztségben az oly szimpatikus és megnyerő Megazetor, illetve Watch My Dying nevet nyerték megfele. Utóbbi zenekar ráadásul ugye adott település szülötte és tisztes polgára, kik ráadásul mozgókép rögzítését vették az kőkemény (lásd még: hardrock) fejükbe, közhírré is téve mindezt persze, ezzel is ösztökélvén mindenkit önnön altestének elmozdítására a rendezvény iránya felé. Össze is gyűlt a jónép ily hírneves zenekarok nevének hallatán, és heves mulatozás vette kezdetét. Minden előadót lelkesen buzdítva öleltek keblükre, mely az művészek szívét által melengeté, elégedettséggel eltölté, további lendületek mozgósítására és a helyszín szléjer zúzására ösztökélé. Mindössze egy csúf, gonosz és visszataszító teremtmény ármánykodása árnyékolta be ezt az örvendetes eseményt, ki önnönmagát füstokádó gépezetnek álcázva fojtogatá és tikkasztás útján sanyargatá az fellépők legutolsóbbikát, vagy ha úgy tetszik, legteknőstetemebbikét, miközben az fém ünnepre kijelölt helyszín amúgy is fullon vala, atmoszféráját tekintve pedig vágható sűrűségű, ízlés szerint akár harapható állapotban leledzett (bár ez utóbbi cselekvéssorozat végrehajtását higiéniai és nemzetvédelmi szempontból nem javasolnám, mellőzésének szíveskedését annál inkább).

Na, megvan a gyógyszerem, szerencsére nem gurult messzire.

Szóval állat buli volt, igazi túlélő show. Annak, aki járt már ott: kb. 250-en voltak, ami eléggé hevirokk kategória egy akkora helyen… tényleg nagyon jól sikerült az egész. Rengeteg rosszarcú tette tiszteletét, fel sem merem sorolni, mert egyből kiköpi az oldalunkat a rendőrségi keresőrendszer. Köszönjük szépen, merem állítani, hogy minden fellépő nevében!

Mit mondhatnék még, nagyon jól éreztem magam, asszem a többiek is, bár kicsit elkeveredtünk, ugyanis próbáltam magam fiatalnak álcázni az unokatesóm haverjai között elvegyülve, mondhatom, nulla sikerrel. Ja, a pultosnak külön köszönet a másnapi extra fejfájásért! Ugyanis egyszercsak elfogyott a sör, majd a bor is, így végül kénytelenek voltunk belemenni olyan extrém szituációkba, mint pl. „konyakkóla”… sejthetitek.

Na jó, lelövöm magam, jöjjön a másnap (szó szerint…) Jelszó: hajrá-hajrá Salgótarján!
2005-03-30, perso
 
   2005-03-19 - Mátészalka - Club 424
A március 15. által megkevert munka- és szüneti napok miatt minimálisra zsugorodott hétvégén sem bírtunk otthon ülni, sőtmitöbb kényszeres utazhatnékunk hevében egészen az ország másik végéig robogtunk. Megoszlottak a vélemények a zenekaron belül, mennyire van értelme belevágni egy ilyen akcióba, de a Főnök nagyon eltökélt volt, megyünk és kész.

Nem volt rövid az út, bár annyira vészesen hosszú sem, főleg, hogy én már reggel melóba menet eljutottam Pestig. Maga a hely egy ilyen kis pubszerű valami volt, egy nagyszobányi koncerthellyel. Mit mondjak, beficcent a fejembe a veszprémi helyszín, de itt már kifejezetten rutinosan dacoltunk a körülményekkel, és csakazértis megcsináltuk a helyet faszára. Belőttük a cuccot, majd vártuk az özönlő tömeget, laza iszogatással egybekötve, mert éppen egyet fizet kettőt kap sörakció volt. Közben beszéltünk ott egy bennfentessel, aki jól feldobta a hangulatot, mondván, idén már nem üt annyira a hely, kezd leülni… Na, jól hangzik. De azért csak összegyűlt a nagyérdemű szépen lassan. Nem is tudom, mi lett volna, ha még pár plakátot is kitesznek (küldtünk).

Maguk a koncertek egész jól sikerültek, mondjuk a két helyi bandát nem vágom, a Skizodigital viszont határozottan jó irányba halad (merthogy ők voltak aznap a Chaos Of Disorder helyett). Vagyishogy helyesbítek, merugye ki vagyok én, hogy ezt eldöntsem, maradjunk annyiban, hogy az én ízlésemnek megfelelően alakulnak a dalaik. Aztán hogy ez jó-e? :) Inferno-ék szokásoskodtak, állat buláj, hevirokk dzsembori. Mink meg hangulatból dobtuk be magunkat a közösbe, mondjuk kontrol híján nem is volt nagyon más választásunk. Büffögött a cuccunk a hátunk mögött, mi meg tátogtunk a mikrofonba, pontosabban üvöltöztünk, csak nem hallottunk semmit magunkból. Annyira szar nem lehetett azért, a közönség legalábbis lereagálta a dolgokat, mozgolódtak, sőt volt, aki vissza is tátogott :) pl. Dragon barátunk, aki képes volt Pestről vonattal elveretni Mátészalkára, egy kis rockerkedés erejéig. Én tudtam, hogy jön, de a többiek majdnem leestek a székről, amikor beállított, gitárral a vállán :) Cserébe hazafelé jól el is vittük Polgárig, ahol kitettük a mínusz kéccáz fokos hőségbe (saját kérésére). Az ő történetének a végkifejletét a vendégkönyvben olvashatjátok (nyugi, hepiend, ti kis hálivúdon nevelkedett igazságérzetűek).

Aztán jött a hab a tortán, a tulaj kitalálta, hogy inkább levonna a (fixre megbeszélt) gázsinkból, mert ő úgy érzi, hogy neki az úgy jobb. Most erre aztán mit mondjunk? Korrekt hozzáállás, ez az, így kell ezt csinálni. Mindegy (vagyis dehogy mindegy, de mit volt mit tenni), belátjuk, hogy egy – valójában több – kocsma üzemeltetőjének bisztosssan jobban hiányzik szaros párezer forint a büdzséjéből, mint egy rockbandának. További sok sikert!

Hazafelé aztán már oldódott a hangulat, köszönhetően Körmi kis egyiptomi szuvenírjának. Feszültséglevezetésnek elszidtunk minden eszünkbe jutót, aztán meg jól szétröhögtük magunkat.

Ekkor hirtelen úgy döntöttünk, szerzünk némi élelmet egy benzinkúton. Megyek be a klotyóra, agyfelszínnel épphogy érzékelve, hogy nagyhangúak társasága szórakozik a Shopban (el voltam picit bambulva, na), látom, jön szembe egy igazi kis selyembajuszú romagyerek, beöltözve videóklipnégergengszternek. Apu mosolyra húzódó szájszéle vagyok, jól van, csináljátok csak. Majd visszafelé hallom ám, hogy az egyik nagyhangú bulizó ismerkedik a Körmivel:
- Te, jó a hajad, dzsanázod a reggae-t?
- Ja, bírom azt is.
- Oszt a ragamofinról hallottál-e már?
Fénypont felvillan, ó jajj, ezt a hangot ismerem valahonnan, az adott stílusmegjelölést pedig csak egyvalaki tudja ilyen átéléssel kifele ejteni a száján által. Hát csak nem…
- Oszt Juniort ismered-e?
Igen-igen, nem csalás, nem ámítás, ő volt! Ladies Love Junior, személyesen, életnagyságban. (Khmm… vagy miben. De ne kicsinyeskedjünk.) Nem akarom túlspirázni a sztorit, nagyon elemében volt a srác, mulatott, na, mi meg nem győztük szendvicsválogatásnak álcázni, hogy mindjárt összeesünk a röhögéstől. Közben a Szabi folyamatosan idézetekkel bombázott a művész úrtól, az orra alatt sunnyogva, „kicsúszik a zsebemből egy húszezres, de nem számít mert fullon vagyok”, ilyenek. A haverjai már mentek volna, de ő nagyon élt, már a keresztnevén szólította a pultoslányt, üzent a kútmenedzsernek, meg minden :) De egyébként abszolút nem volt paraszt a szentem, egyszerűen be volt szórakozva és tényleg elhitte, hogy ő a király. Mit mondhatnék, váljék egészségére! :) És ezennel tanúsítom, hogy igazán higiénikus cigánygyerek (hogy az ő szavait idézzem), kidobta maga után a szemetet. :) Kész. Én speciel még nem találkoztam senkivel, aki ennyire el tudna vonatkoztatni a valóságtól, és abszolút bele tudja élni magát abba, ami bizony egyébként csak a fejében létezik (mármint hogy ő egy feka popsztár). Risztekpa! Nekünk meg legalább feldobta a hazautunkat.

A Názáreti Jézus Krisztus egyengesse az utatokat,
Szeretlek Titeket,
Junior
2005-03-25, perso
 
   2005-03-13 - Veszprém - Padlás (Bezerédi u. 2.)
Bármilyen korán is indultunk vissza Kufsteinből, Fehérváron épphogy csak egy óra szabadidőt bírtunk kicsikarni magunknak – kajálás nélkül mégiscsak gyanús éjszakába nyúlóan rockerkedni – és már rohantunk is tovább Veszprémbe. Picit fostunk a vasárnapi időponttól, de azért bíztunk abban is, hogy a rákövetkező két nap szabi miatt az emberek csak kimozdulnak otthonról. A helyszín a Padlás nevű klub lett, ami sajnálatos módon kb. a felére csökkent azóta, hogy legutóbb ott voltunk. Hát, mit mondjak, épphogy csak elfértünk a sok szarunkkal – és persze megint emeletre kellett pakolni, de ezt már meg sem említem, nincs is hírértéke, annyira ez az általános helyzet. Na mindegy, kicsit duzzogva, de belaktuk a helyet, és bár volt olyan kacatunk (fény), ami sehogy se fért el, azért aránylag normálisra sikerült a „színpadkép”.

Mielőtt félreértitek, nem azért szar a reménytelenül kis hely, mert akkora sztár vagyok, hanem mert nem lehet teljes értékű bulit adni, az meg veletek kibaszás. Technikailag még csak-csak, bár ha az se fér el, akkor ugye extra szopi, de a vigyázállásban lenyomott buli hangulata meg aztán végképp nem az igazi, hogy úgy mondjam. De mit okoskodok itt már megint? :)

A hangulat helyreállításának sok módszerét ismerem, de vészhelyzetben valahogy mostanában mindig csak egyetlen varázsszó ugrik be: jéger! :) És láss csodát, alig számoltam el háromig (na jó, lehet hogy négyig-ötig…) és máris beláttam, hogy ez van, ezen nincs mit rágódni, hozzuk ki az estéből a lehetséges maximumot! Szerencsére azért időben lassítottam a tempón, nem lett esés-kelés a vége…

Végül aztán egész jó kis buli alakult ki, a közönség hathatós segítségével. Nézőszámilag ugyan nem volt épp rekordgyanús a szitu – de ekkora helyen ez még akár jól is jött – lelkesedésben meg aztán nem volt hiány. És aminek nagyon örültem, hogy jöttek cimbik és ismerősök Győrből, Dombóvárról, Fehérvárról… Na erről pofázunk, példavevés ON: nem ám csak otthon ülve karba tett kézzel várjuk, hogy mikor jár arra, aki, szépen össze is lehet szedni magunkat és megtámadni a legközelebbi helyszínt.

Szóval megmentődött ez az este is, végezetül mindenképp pozitív irányba billent a mérleg nyelve. Azért aki ott volt, ha teheti, ugorjon el a fehérvári bulinkra is (május 7. Base), ott mégiscsak eggyel normálisabb körülmények között fogjuk széjjelvágni az orcáját zajjal mindenkinek, aki szereti. Köszi.
2005-03-24, perso
 
   -
Nem akarok itt elkiabálni semmit, de van egy egyelőre még titkos „eseménysorozat”, amelynek ha a végére érünk, egyrészt mindenki boldog lesz a világon, aki a Cédété tagja, másrészt mintegy mellékhatásként picit többször tudunk majd játszani ausztrák sógorainknál. Ennek az örömteli titkosságosságnak mintegy előszeleként tehettük tiszteletünket a kufsteini ifiház fesztiválján, az igen kedves érdeklődőket történő megzúzás okán.

Mivel Kufstein eléggé odébb esik mitőlünk – még Ausztria, de Münchentől is csak 60 km – korán indultunk, hogy időben kiérjünk, akarva-akaratlanul is jó benyomást keltve ezzel. Na, el is jutottunk kb. Kisbérig (miheztartás végett, az említett település még Győr előtt van…) mikoris durrdefekt általi szopásban részesültünk.

Ó, mit nekünk egy ilyen, kipattantunk a kocsiból, 5 perc, sima ügy. Gondoltuk. Először kicsit elbizonytalanodtunk a pótkerék hollétét illetően, de megtaláltuk a kocsi alján, majd nagyon elbizonytalanodtunk, hogy hogyan is kell ezt onnan leszedni? De a MacGyver-sorozaton hatékonyított mindenmegoldó-képességünk rávezetett a megoldásra: le kell kurblizni, adott lyukba elhelyezett fémtárgy által. Még az adott lyukba illeszkedő fémtárgyat is megtaláltuk (igaz először csak a felét, de a Szabi már azzal is megoldotta volna, mit neki egy kis kasznihajlítás) szóval eddig oké.

Közben, biztos ami biztos, a helyreállító-csoportunk másik egységénél is gondok jelentkeztek, az emelő ugyanis mindent csinált, egyedül azt nem, aminek az elnevezését köszönhette. Hívtuk a buszbérbeadóembert, hogyugyanmostakkor mi vagyunk a faszok, vagy ha nem, akkor vajon ki? Miután kisopánkodta magát, hogy ha ezt tudja, a jó emelőt adja oda (mivan?!) elmagyarázta, hogy egy pöcköt minden egyes emelési kísérlet után ki kell piszkálni valahogy az emelőből, hogy újra lehessen egyet nyomni rajta… mindezt persze úgy, hogy az autó alatt van az emelő, tehát amúgy sem éred el. De ez is hamar megoldódott, mert az első x kísérlet után a pöcök úgy döntött, őt ugyan ne pöckölgesse senki ilyen hidegben, egyszerűen megtagadta az együttműködést.

Oké, nó para, állítsunk meg valakit és szerezzünk emelőt.

Azt még nem említettem, hogy a 61-es két sávjából az egyiket öléggé sikerült elállni, ami felettébb menő dolog, tekintve, hogy kb. 18 másodperces követési távolsággal járnak arra a kamionok. Kúl.

Szóval emelőszerzés. Hosszas próbálkozás után végre megállt egy nagyon kedves hölgy, kiegészülve egy 4 hónapos kiscsókával… na mindegy, jófejség ide vagy oda, nekünk kellett az emelő, tehát megígértük, hogy pikk-pakk, és nekiláttunk a feladatnak. Itt lépett be a képbe a következő tényező, azazhogy a kocsink kasznija gyakorlatilag papírvékonyra volt rohadva. Minden egyes emelő irányú késztetésre úgy hajlott, hogy Uri Gellert kapott volna a gyönyörtől. Na mindegy, valahogy csak meg kell oldani a feladatot, úgyhogy következett a lehetséges legstabilabb emelési pont felkutatásának izgalmas, de leginkább kibaszott idegesítő folyamata. Izzadtunk, majd fél óra múlva már fáztunk is, miközben az emelőt kölcsönző hölgyre már rá se mertünk nézni, olyan cikisen messze kerültünk a még pikk-pakk-ként meghatározható időintervallumtól. De a bűvös egy órás lélektani határt átlépve a sors megkönyörült rajtunk – legalábbis a döntéshozatalban az emelő visszaadását illetően, ugyanis a kaszniból egyszercsak kitört egy darab, és a busz egyszerűen rázuhant az emelőre... gyors takarás testtel, kis rásegítés puszta izomerővel, majd az eredetileg zsírúj emelőt immáron bejáratva (khm…) inkább gyorsan visszaadtuk, mielőtt komolyabb baja esne.

Na, a következő segítőkész embertársunk már nem úszta meg ennyivel. Az ő, hát, neméppen kisbuszemelésre tervezett emelője a célegyenes előtt kb. 1 centivel fogta magát, és egykedvűen embriópózba tekeredett (pedig eddigre már az egész zenekari motyónk ott figyelgetett a 61-esen, súlycsökkentéses megfontolásból, az elhalad(ni próbál)ó autósok nagy-nagy örömére). Mit tehettünk, mondtuk, hogy bocs, de erre már nincs szükségünk. Szegény fószerkám meg még ő kért elnézést és felajánlotta, hogy elviszi valamelyikünket a következő településre, hogy ott szerezzünk normális emelőt. Oké, Máté el, kisvártatva jöttek is, hurrá, van emelő! Mázlijuk volt, ugyanis egyből az x-edik háznál megláttak egy Transitot, megállás, becsengetés, kiderült, csak egy kisgyerek volt otthon…
- Apukád itthon van?
- Öö.
- És nemtod véletlenül, mivel szokta felemelni a kisbuszt?
- De.
- És kölcsönadod egy kicsit?
- Hááát, oké.
Pfff, mák. Gyors emelés (eddigre már megtaláltuk a kocsink egyetlen aránylag stabil pontját) kerék fel, kaszni le, emelő brigád extázisba esik, előbb a gyönyörtől, majd az újabb feladat konstatálásától, a pótkerék ugyanis szépen komótosan ráült a felnire…

Next level: pump up the tire… újabb stoppolás, most ugyan szinte mindenki megállt, de senkinél sem volt pumpa. Mivel ekkor már elkezdtünk beparrantani, hogy lekéssük az egész bulit, már két irányból állítottunk meg autókat, különös tekintettel a régebbi típusokra („náluk már biztos van mindenféle szerszám, új kocsisok még azt hiszik, ők sosem robbannak le”). Valahogy nagynehezen előkerült egy inkább bicikli, mint autópumpa, de ezt is messiásként ünnepeltük.

Közben a bérbeadó arcot persze riadóztattuk, hogy azonnal hozzon pót-pótkereket, meg egy lehetőleg működőképes pumpát is, anélkül csak nem kéne nekieredni a nagyvilágnak ezek után. Bevártuk a legközelebbi kúton – ahol persze nem működött a kompresszor, de erre már nagyon nagyívben tudtunk szarni, hiszen gondtalanok voltunk és felszabadultak, hogy 3 óra dekkolás után végre újra falhattuk a métereket. (Ne legyetek rosszindulatúak: a kissrác természetesen visszakapta apu pumpáját.)

Innentől mondhatni sima utunk volt, ha a kb. Linztől Salzburgig tomboló hóvihart leszámítjuk. Mindegy, lényeg a lényeg, odaértünk, és bár már az első banda zúzott, volt még egy bandányi időnk összeszedni magunkat.

Persze megint sikerült rádöbbennünk, hogy mennyire messze is esik Hungary Európától – mindenki tök kedves volt, kikérdeztek az utunkat illetően, semmi szemrehányás a késésért, ellenben segítőkészség. Gyorsan választottunk a kb. tízféle meleg ételből (!) amit megígértek, hogy a koncertünk vége felé kikérnek, hogy egyből ehessünk és még el se hűljön… aztán jött a helyi keverős, kezében a (színesben kinyomtatott) stage plan-ünkkel és riderünkkel (ezek ilyen technikai dolgok, amik nagyban segítik a zökkenőmentes és jó minőségű lebonyolítást, de mifelénk nagyon ritkán élnek velük), hogy akkor beszéljük meg, hogyan járhatna leginkább a kedvünkben (érteeed, hozzáállás) satöbbi satöbbi, nem is fájdítom az esetlegesen ideolvasó kollégák szívét.

Maga a buli is fasza volt, bár a hosszúra nyúlt napunk azért érződött rajtunk szerintem. De a közönség abszolút nyitott volt ránk, és a szervezők is elégedettségüknek adtak hangot. Arról nem is beszélve, hogy úgy szóltunk, ahogy kell. Ezt most inkább nem állítanám párhuzamba a hazai helyzettel, mert eléggé kifejtősös-rinyálásos lenne, és már így se hiszem, hogy bárki is elolvas egy ilyen hosszú beszámolót.

De hogy nehogy akár csak egy bicska is csukva maradjon a zsebetekben, azt azért még elmondom, hogy a buli végén taxival vittek minket a szállásig, ami egy hegyi panzió volt, tipikus tiroli sztájl, fából a jövő hét is, iszonyat levegő, iszonyat látványvilág. Ááá, és még egyszer ááá.

Másnap reggeli, visszataxi a buszhoz és irány Veszprém!
2005-03-23, perso
 
   2005-03-05 - Budapest - Wigwam / + Casketgarden (XI. Fehérvári út 202.)
Na, szombat reggel aztán meg kellett állapítanom, hogy nem mondhatnám, hogy nem éreztem meg a hosszú koncertkihagyást… az újvárosi buli másnapján minden porcikámat éreztem külön-külön, izomláz hegyek, meg minden, ami kell :) de estére azért sikerült némileg összeszednem magam, úgyhogy annyira még nem vészes a helyzet.

Olyan 4 – fél 5 magasságában gyülekeztünk, átrendeztük a motyót aznapira (hangosítás és fények egy része kipakol, másik része bepakol) és irány Budapest!

A Wigwamban minden menetrend szerint zajlott, ami így nem mond semmit, de ha tudnátok, mi kavarás van egy ilyen buli elindításakor, mindjárt megnőne a jelentősége. Szóval simán ment minden (nem is értem) bepakolás, beállás (sikerült egész jó hangzást kihozni, ami a Wigwamban nem mindig szokott sikerülni), közben megjött a Casketgarden, aztán szép lassan elkezdtek gyülekezni az emberek is.

Picit nehezen indult el az este, ráadásul a kivetítő kezelője nem volt épp topformában, az hagyján, hogy mik mentek, de azt hittem sikerül tönkrevágnia a hangcuccot kezdésre. De azért persze elvoltunk, szépen öregesen eldumáltunk. Aztán egy óvatlan pillanatban nekiálltunk jégerezni, ami szép lassan meg is hozta a lendületet :) Szerencsére sikerült megmaradni a ló innenső oldalán, és azt kell mondanom, ez lett az egyik legjobb, ha nem a legjobb hangulatú Wigwamos bulink! Bemozdult a közönség, mi is eggyel jobban bírtuk energiával, mint pénteken, állítólag nem is szólt rosszul, úgyhogy állesz fasza! Nem mondom, hogy nem játszhattunk volna jobban meg pontosabban, meg mittudomén, de látszólag a nagytöbbség jól érezte magát, és ez a lényeg, rokenroll cunájt! Köszönjük!

Többet nem is nagyon tudok elmondani, még egy kis iszogatás-haverkodás után kipakoltunk (itt meg a Zsomboréknak jár az extra köszönet a segítségért), irány Fehérvár, fel a motyót a másodikra, aztán szunya.
2005-03-12, perso
 
   2005-03-04 - Dunaújváros - 108-as Club (Építők u. 3.)
Szevasztok!

Újra belendült a CDT turnégépezet, úgyhogy ismét élvezhetitek a beszámolónak csúfolt agymenéseimet, hurrá! :)

Mivel ritka az életünkben a másfél hónapos koncertkimaradás, mindenképp szerettünk volna egy úgynevezett bemelegítőbulit a Wigwamos elé. Azért úgynevezett, mert természetesen ezeket a koncerteket sem vesszük félvállról, csak ilyenkor a fílingelkapás megkönnyítése végett egy kisebb, könnyebben „belakható” helyet választunk, ahol azért még mindig otthonosabban mozgunk, mint. Ezúttal Dunaújvárost szemelte ki Körmi, ahol egy időben aránylag sűrűn előfordultunk, de a Movie megszűnésével nemigen tudtunk megfelelő helyszínt találni, úgyhogy volt mit bepótolni. Persze nem mondhatnám, hogy a dunaújvárosiaknak évekig nélkülözniük kellett volna minket, elvégre a helyi kemény mag elő szokott fordulni a pesti, fehérvári, stb. bulijainkon, de már ideje volt, hogy mi jöjjünk.

Az oly régóta várt hangfal-és-egyéb emelgetéses badibilding után pikkpakk átvágtattunk a szomszédba (még ebből a szempontból is ideális turnékezdő választás volt Újváros, nem kellett egyből szétülni magunkat a buszban). A 108-as klub egy színpaddal kiegészített krimó, kb. olyan 100 főnek ideális, a kicsi-de-még-működőképes, vagy ha úgy tetszik, az épphogy-de-még-kényelmes kategória, szóval a magyar helyzetet ismerve ideális underground hely (aránylag kevés emberrel is lehet jó hangulatú bulit csinálni, de azért annyira nem kicsi, hogy ne lehessen elférni). Bepakoláskor ugyan volt még egy jókora oldszkúl flessem, különös tekintettel a zenegép kínálatára, picit nehezen kaptam el a fonalat, de aztán ahogy gyűlt a nép, úgy alakult ki a CDT bulikra jellemző látkép, azaz a jó kis vegyes közönség, amitől persze a mi hangulatunk is kezdte felvenni a ritmust (na jó, persze az elfogyasztott sörök sem hátráltatták éppen az ellazulásunkat).

A turné két vendégbandája megbeszéléses alapon dönti el, melyik állomáson ki kezd, itt a Chaos Of Disorder zúzott elsőnek. Azt hiszem, elég csak egy pillantást vetni a srácokra a színpadon, hogy tudjuk, milyen zenére számíthatunk, amit aztán meg is kaptunk jól az arcunkba bele. Egyszerű de odabaszós muzsikát tolnak, nincs kecmec, nem is kellett sokáig noszogatniuk a nagyérdeműt, akik az Inferno matekosabb megfejtésére se voltak hajlandóak letargiába süllyedni. Az Infernóval már sok közös bulink volt, és mondhatom, egyre jobban tolják a jó kis agyalós muzsikát. Már másodszor írnám automatikusan, hogy hardcore-t, de ismerve a műfaj elvakult megfejtőit, ezt inkább nem vállalom be. (Ígérem, ebbe a témába most nem megyek bele, csak annyit jegyeznék meg, hogy pár éve már elkezdett kialakulni egy egész normális viszony a különböző műfajok képviselői között, kezdett háttérbe szorulni a „csak a mi kedvenc stílusunk az egyetlen, a többit meg tilcsákbe” téma, meg egymás fikázása, de manapság úgy tűnik, megint egyre több a, hmm…, hogyismondjam finoman, elitista köcsög, aki mindenképp szeretné, ha szigorú szabályozással elkülönítenénk a műfajokat, nehogymár háromnál többen legyenek egy buliban. OK, erről ennyit és természetesen akinek nem inge, tudja, hova kenje.) Szóval Inferno: nemtom szegényeknek hogy sikerül megemészteni, hogy a Leukémia újjáalakulóbuli napján épp Nagykanizsán leszünk, mindenesetre minket egyedül ők tudnak kárpótolni valamelyest. Aki szereti a Leukémia, AMD, (korai) Necropsia vonalat, mindenképp lesse meg őket valahol!

Aztán meg jöttünk mi. Picit rozsdás volt a gépezet, de a visszajelzések alapján azért sikerült elszórakoztatnunk a népeket. Nagyon jó volt a közönség, állat buli volt! (Magunkhoz képest) elég hosszú programmal készültünk, aminek eredményeképp a ráadás alatt már eléggé szenvedtem, hiába, mindig is komoly erőnléttel rendelkeztem :) de megúsztam ájulás nélkül (bár lehet nagy sikerem lett volna, ha egyszer csak elvágódok). Most se tudok magunkról többet írni, ezt így belülről nézve nem lehet elmesélni, olyanokat meg nem akarok írni, hogy x számnál mellényúltam itt, amott meg ráléptem a Pöpi lábára, meg mittudomén, ki mit csinált. Lényeg a lényeg, abszolút pozitív volt számunkra a buli, köszönjük a szívélyes fogadtatást és csókoltatunk mindenkit! Gyertek majd Fehérvárra is, ott folytatjuk a rockot! Ó je! :)

Aztán összepakoltunk (külön köszönet a segítségért a Chaos-os srácoknak!), elbúcsúztunk a felettébb kedves vendéglátóinktól, majd hazarobogtunk, hogy összekaparjuk a maradványainkat a másnapi bulira.
2005-03-11, perso
 
   2002-01-01 - Budapest - Kultiplex / + Cataract stb.
A nagy-és-hatalmas kéthónapos koncertszünetünkben egyetlen bulit engedélyeztünk magunknak (egyelőre, hehe) mégpedig Jakab Zoli cimboránk és népi zenekara, a Bridge To Solace szíves invitálására. A svejci SlayerCore horda Cataract budapesti buliján voltunk hívatottak növelni a színvonalat, reméljük sikerült.

Már aránylag korán odaértünk a helyszínre, ahol nem kis erőfeszítéssel, de megálltuk, hogy ne pofázzunk bele mindenbe, meg ne szervezkedjünk :) hiába, annyira megszoktuk már, hogy mi vezényeljük le a koncertjeinket, hogy ilyenkor is folyton ott sertepertélünk a színpadnál, bele-belekontárkodva amibe csak lehet :) de aztán valahogy csak leállítottuk magunkat és élveztük, hogy nem a mi vállunkat nyomja a lebonyolítás terhe.

Szépen összegyűlt a nép, jó kis vegyes közönség volt, ami dicséretes, végülis ez volt a cél a különböző stílusú bandák összeszervezésével. Nem mondom, hogy ennek köszönhetően nem voltak atrocitások, hiszen voltak, akik nemigen tudtak (még) mit kezdeni a stagediving és egyéb mozgásformák alkalmazásának lehetőségével, mondhatni töketlenkedtek, meg-megzavarva a produkciókat, de majd belejönnek. Viszont a nagyképű köcsög elitbélák, akik koruknál és tapasztalatuknál fogva húdefelsőbbrendűségi komplexusban szenvednek, szóval ezek a lelki beteg faszok ahelyett, hogy példát mutattak volna, időről-időre nekiállták aprítani a bénázókat. Erre nemtom mi szükség, miért kell úgy csinálni, mintha ők már születésüktől fogva tisztában lennének a játékszabályokkal. Úgy van, riasszunk csak el minden próbálkozót, aztán lehet tovább sírni, hogy „el van nyomva a műfajunk”, meg „olyan kevesen vannak a bulikon”. Nem gyanús, hogy saját maguk köré húznak falakat? Úgy látszik, gondolkodni továbbra is büdös. Tény, hogy elég érdekes, hogy páran dugni jöttek Cataract-ra, de ezen max röhög az ember, nem? Na mindegy, szerencsére nem ez volt az este fő jellemzője, inkább csak ez volt az egyébként nagyon jó kis buli egyetlen dühítő mellékzöngéje.

Amúgy viszont mindenki teljesen megőrült, a koncertünk alatt nem győztünk elugrálni az emberek elől, nem is beszélve Slipbabáról, aki néha iszonyat lendülettel érkezett meg a színpad légterébe. Egyszer sikerült is telibe harapnom a mikrofont a segítségével, de hát rokenroll, vagy nem? :) Volt egy-két kissé túlivott arc, akik okoztak némi zűrt a színpadon, nem is tudom, mikor volt ilyen kaotikus bulink utoljára... picit aggódtam, hogy sikerül teljesen szétverni a koncertet, de szerencsére az emberek nagy része bulizni jött, nem zenét hallgatni, úgyhogy belefért még ez is :) Én nagyjából az egész buli alatt a mikrofonállványt üldöztem és próbáltam visszaküzdeni a helyére a kontrolládát, valamint hibaelhárítottam, ha valaki szétrúgta a kábeleimet, mindezt szlalomozva a kamikazék között :) nem mondom, hogy nem jutottak eszembe közben egy bizonyos Robert Flynn örökbecsű szavai, aki eképpen nyilatkozott, miután vagy nyolcadszor rúgták fel a mikrofonállványát: „Tudjatok már stagedivingolni, bázz, ez nem egy kibaszott Pearl Jam koncert!” :) Eközben persze volt időnk azért a CDT koncerteken elmaradhatatlan „önsztárolásra” is, legalábbis egy kedves illető szerint, aki amúgy saját bevallása szerint alig ismer minket, mert sosem voltunk neki szimpatikusak, de azért beugat a paraszt. Most komolyan, az, hogy bevonjuk a közönséget ilyen taps meg mutogatás meg hejjegés erejéig, az szerintetek önnön nagyképűségünk bizonyítéka? Mostantól akkor álljunk háttal szemlesütve? Ezt a faszt.

Na, úgy látszik ma valahogy mindig ide lyukadok ki :) bocs, tényleg nem célom a támadó hangnem meghonosítása a beszámolókban, csak felhúztam magam, hogy egy ilyen tök pozitív kezdeményezést is be kell árnyékoljon a rosszindulat. De lényeg a lényeg, a jelenlevők nagy része látszólag jól szórakozott – mi legalábbis biztos :) – úgyhogy rock! És igenis legyen minél több ilyen látókörtágító buli, a lényeg meg úgyis az, hogy keressétek a zenéket, ne érjétek be annyival, amit tálcán elétek tesznek. És nagyon-nagyon köszönjük a sok visszajelzést, a kedves szavakat, meg általában mindent!
2005-01-19, perso
 
   2004-12-29 - Debrecen - Fönix Csarnok / Tankcsapda Tour
Na gyerekek, előre vetítem, ez a buli volt eddigi pályafutásunk során a legnagyobb szabású attrakció, amin részt vehettünk zajongásilag.

Képzeljetek el egy állat nagy csarnokot (majdnem háromszor akkora, mint a PeCsa belül...) böszme küzdőtér, plusz 3 szint lelátó, asszem lopok is egy képet ide, mert ezt leírni nem lehet... ehhez jön egy akkora színpad, mint a Sziget Nagy – nem mintha azon már jártam volna, a Fejes Tomi mondta. Szóval ez egy akkora színpad, hogy igencsak elveszettnek éreztem magam rajta, amikor közvetlenül az érkezésünk után már ott is volt a helyem a TCS akusztikus blokk beállásának vendégeként. Először is át kellett vágni a színpad mögötti kavalkádon, ahol vagy huszonharminc ember nyüzsgött, hogy működjön a rendszer, nagyon komoly, nem győztem köszöngetni jobbra balra, hogy „Elnézést a zavarásért, én is itt fogok játszani majd, merre kell menni? Mert azt látom, hogy itt egy színpadra emlékeztető monstrum, de hogy kell erre feljutni?” Félő volt, ha rossz felé indulok, nem érek vissza a bulinkig... na jó, nem, de nagyon kis porszemnek éreztem magam. De a vigyor egy percre sem tűnt el az arcomról, kiélveztem minden percét az egyestés rocksztárságnak :)

Már a TCS beállás alatt jelezték, hogy majd buli alatt óvatosan lépjek bármerre a színpadon, mert itt egy tűzvész, ott egy rám ereszkedő dobcucc, és ha meg odaállok, a villám vágjon belém (szó szerint). Mindez mondom, egy focipályányi színpadon, ahol ráadásul mindössze a mikrofonállványok árválkodtak, mert az alapok el voltak téve oldalra, a monitorok meg le voltak süllyesztve... ezt nehéz volt megemészteni a tenyérnyi klubokhoz szokott testemnek. Na itt aztán volt helyünk bőven megőrülni.

Szép sorban mentek a beállások, visszafelé sorrendben, azaz mi jöttünk utoljára. Nem sok időnk maradt, de nem is ez volt a fő para: úgy volt, hogy egészkor kapunyitás, mi meg kezdünk 40-kor. Ehhez képest jó, ha 25-kor kinyitották a kapukat... mondanom sem kell, mennyire örültünk, hogy az amúgy is matinékezdésünk mellé még ezt is beszívtuk... persze nem tudhattuk, amit a végén a Feri (turnémanager) elmesélt, hogy kinn, épp a tervezett kapunyitáskor, két szekus brigád csúnyán összebalhézott, ami miatt csúszott a beengedés, de erről senki nem tájékoztatta a színpadmestert, aki az eredeti tervet tartva rendezgetett minket. Szopi, de ez van, ennyit a rinyáról, mert amúgy ami ott volt... az első számunk alatt még foghíjas terem pikkpakk megtelt, hát az valami naggggyyon keményen nézett ki a színpadról... egyből magamra is rántottam a libabőrdzsekim. Amúgy meg amennyire megrettentem az elején a gigantoszínpadtól, annyira élveztem buli alatt. Tiszta Steve Harris. Egyszer bele is szaladtam (szó szerint), hogy igencsak kapkodnom kellett a lábaimat, hogy odaérjek a mikrofonhoz az énekemig :) nade ez legyen a legnagyobb gondom a jövőben. És köszönjük mindenkinek a támogatást, jólesett ám, hogy ennyien nyomtátok ránk!

Nagyon hamar vége lett a koncertünknek (bár lehet a fanatiker TCS-sek nem ezt mondanák) én speciel szívem szerint abba sem hagytam volna reggelig :) buli után összeszedtük magunkat, és nagy nehezen átverekedtük magunkat a butikig. Közben összefutottunk egy csomó ismerőssel, és tulajdonképpen végigpofáztuk az estét.

És ezennel el is érkeztünk a Tankcsapda turné végére. Hát, mit mondjak, végülis minden buliról olvashattátok már a gondolataimat, lényeg a lényeg, baromi jó volt megint belekóstolni, milyen az, ha egy ilyen kaliberű turné profin működik, és még érdeklődés is van, és még ránk is! :) Remélem lesz még módunk a jövőben részt venni valami hasonlón. Addig is üzenem mindenkinek, aki esetleg ezeken a bulikon látott minket először, hogy nem a (színpad)méret a lényeg, mi kicsinek is játékosak vagyunk, úgyhogy tessék szépen összeszedni magatokat és valamelyik tavaszi turnéállomásunkra eltolódni képileg! Aki meg vágja már a mókát, jöjjön szépen különbejáratú noszogatás nélkül is. Rock!
2005-01-08, perso
 
   2004-12-17 - Budapest - PECSA / Tankcsapda Tour
A Petőfi Csarnokos péntekre megjött a tél. Hideg, hó (legalábbis Pesten), jég, akadozó közlekedés (a többieknek M7, nekem meg BKV). Előrevetítem, ez abszolút nem osztott-szorzott-bennfoglalt a fanatiker Tankcsapdások szempontjából, özönlött a nép, mit sem törődve a zokniszaggató hideggel. Nekünk azért sikerült picit késve érkeznünk, pontosabban épphogy időben beesnünk, ráadásul már a bepakolásnál szembesültünk a szigorú biztonságiakkal - alig tudtunk bejutni a saját bulinkra. Végülis jogos a felhajtás egy ilyen kaliberű eseménynél, csak ne járna hozzá alapból a „mutassadmámerhanem...” felhang. Mindegy, úgy látszik, túl hozzászoktunk a kiemelkedően normális TCS-turnés biztonságiakhoz, úgyhogy kuss és örüljünk, hogy egyáltalán itt lehetünk a nagy és híres PeCsában.

Már az érkezésünkkor sokan nyüzsögtek a backstage-ben, hiába, egy TCS buli társadalmi esemény, Pesten meg ugye van „bennfentes” dögivel, mindenki nyomul, aki számít (vagy legalábbis szeretné azt hinni). Tudjátok, pofavizit, amikor mindenki nagyon jelen van és mutatja az erőt. Csak azért mondom el ezt, hogy érzékeltessem, mennyire más egy ilyen „nagy” koncert hangulata a többihez képest: a békés, már-már családias turnéidillt felváltja a nyüzsgés, fontoskodásszag terjeng a levegőben, és nagyon-nagyon picike kis mellékszereplővé zsugorodunk hirtelen. Kíváncsi lennék amúgy, hogy élik meg ezt a hatalmas felhajtást a Tankcsapda-tagok – biztos megszokták már valamennyire, de nem lehet egyszerű.

Már előre lehetett tudni, hogy nagy őrület lesz, a helyszínen nem is árultak jegyet, elővételes teltház... Szerencsére a beengedés flottul ment, aki akart, be tudott érni ránk is. Be kell valljam, bármekkora rocksztárság is egy ekkora helyen játszani, az én szájízemnek valahogy már túl nagy a PeCsa. Oké, persze, öröm-boldogság, mint a nagyok, meg minden, de akkor is. Egyébként meg a buli extrasága simán begyűrűzik ilyenkor a tudatalattiba, most is azon vettem észre magam (már délelőtt), hogy mitagadás, izgulok egy kicsit... :) pedig amúgy már nem szoktam, inkább csak így felpörgök, de itt azért volt némi hamisítatlan vizsgadrukkom is. Egyik cimborám reagálta erre, hogy „na, akkor még nem vagy teljesen kiégve” :) ja, úgy látszik :) Szóval király ekkora színpadon ennyi embernek nyomni a rokkot, hú meg ha, de sajnos ahogy beindultak a fények, egyszerűen semmit sem lehetett látni a közönségből... márpedig a mi produkciónk szerves része, hogy folyamatos a kapcsolat legalább az első pár sorral. Visszajelzés nélkül picit olyan érzése van az embernek, mintha magában majomkodna: jó-jó, de azért nem az igazi :) Csak akkor láttam valamit az emberekből, ha kihajoltam a színpadról, így benézve a fények mögé, meg néha ha megvilágították a közönség is. De olyankor úgy tűnt, figyelnek vadul, néhányan még be is mozdultak, szóval nem volt rossz buli, csak picit "józanabb" lett, mint ahogy szeretem. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a Főnix Csarnok hangulata, az majdnem kétszer ekkora...

Ami Tankcsapda alatt ment, az meg egyszerűen hihetetlen volt. A színpadtól a bejáratig mindenki tolta ezerrel. Látszik, hogy ha a Tankcsapdáról van szó, akkor az emberek nem egyszerűen egy koncertre mennek, hanem tényleg bulizni. Nem az a lényeg, hogy „megnézzük-meghallgatjuk” hanem totál együtt buliznak a zenekarral és egymással, ének, tánc, agyelhagyás. Amikor felsettenkedtem az „Örökké Tart”-ra, és már elkezdődött az akusztik blokk, volt egy pár másodperc, amíg a közönség volt megvilágítva, kezek a magasban, Tankcsapda kórus, hát azt hittem befosok. Mondta Lukács, hogy menjek ki nyugodtan előrébb a színpadon, de bevallom, jó volt nekem úgy ott szépen félig kinn is… :) azért kemény, ahogy egy ilyen őrület a színpadról kinéz. Ja, és mielőtt kifelejtem az este egyik csúcspontját (legalábbis számomra): volt ott egy plusz basszgityó a szokásosokon kívül, olyan, mint amit a Lukács használ, csak eggyel extrább (tök fekete, vaskereszt berakásokkal) és – mintegy a fehérvári malőr „orvoslásául” – az Ales elintézte, hogy azzal játszhattam! Hát, mit mondjak, nagyon állatul röfögött...

Tankcsapda után nem maradtunk már túl sokat, egyrészt épp elegen nyüzsögtek a VIP büfében, mindenki veri important volt, ráadásul Kecskés Pöpi meg én is mentünk melózni szombat reggel. És hogy rohan az idő, már csak egy buli maradt a Tankcsapda turnéból, ami egyben az utolsó idei bulink is. Úgyhogy VISZLÁT DEBRECENBEN!!!
2004-12-22, perso
 
   2004-12-10 - Székesfehérvár - ARÉV csarnok / Tankcsapda Tour
Székes-fe-hér-vár, sááláláálálá!

Ja bocs. Mindig elfelejtem, hogy ezt nem hangoztatjuk. Ugyanis elegünk lett belőle, hogy több, mint 10 éve „mi vagyunk a székesfehérvári Cadaveres de Tortugaaaas!!!” – miközben a város kultúrális nagyvezérei és megmondóemberei olyan nagy ívben szarnak ránk, hogy öröm nézni. Pedig nem hinném, hogy sok fehérvári zenekar tudna felmutatni hasonló aktivitást, mint mi. De nem akarok itt hosszan rinyálni, lényeg a lényeg, 10 év után először próbáltunk valami minimális támogatást megnyerni magunknak (illetve nem is csak magunknak, több banda állt össze), hát mondanom sem kell, nekünk nem jár. Pedig valami minimálpénzről volt szó. És ez csak egy a sok pofáraesésből, amit köszönhetünk ennek a nagyszerű városnak. Nincs is kedvem elkezdeni a monológot a normális önkormányzatok mibenlétéről – ami azért már begyűrűzött egy-egy magyar városba – mert már most kezdek ideges lenni. Szóval simán Cadaveres de Tortugas és kész.

Tehát ott játszottunk pénteken, ahol a zenekar tagjai laknak. Vagyis ahol próbálunk. Abban a városban.

Az évek alatt már szinte minden lehetséges koncerthelyen felléptünk itt, most „meghódítottuk” a kosarasok fellegvárát, az ARÉV csarnokot is. Talán eddig ez a hely tetszett a legjobban az összes közül (bár klubszinten a Base is fasza volt). Mivel délelőtt még melóztam, vonattal közelítettem meg a helyszínt (ezúton is kösz két útitársamnak az életmentő sört és persze a társaságukat!), ahol egyből egy jó hír fogadott: Körmi valószínűleg tüdőgyulladást kapott... fasza, azzal aztán jó viccelni... szép zöld is volt, amikor megérkezett, de állta a sarat. Még szerencse, hogy pont otthon voltunk, biztos jót tett volna neki hazautazni bárhonnan is. Azért a másnap miatt még aggódhattunk, de kemény fából faragták, lezúzta Szombathelyet is.

De vissza a péntekhez: picit csúszhatott a beállás, mert még be sem fejeztük, már meg is jelentek az első emberek a színpadnál. Nem baj, sőt, így legalább már biztosak lehettünk benne, hogy lesz közönségünk nekünk is (tudjátok, lassú beengedés-para). Gyorsan partikészre gyártottuk magunkat, és irány a rokk! Eddigre már szépen megtelt a hely és nem is kellett noszogatni a népet, jó kis buli alakult ki. Lenyomtuk a programot, ahogy illik, az egyetlen eltérés az eddigiekhez képest a múltheti tragédia miatt választott levezetőzenénk volt. Már biztos tudjátok, hogy lelőtték az egyik legnagyobb metal gitárost, az ex-Pantera, majd Damageplan húrnyűvő Dimebag Darrellt. Az ő tiszteletére a bulink után a Planet Caravan szólt az átszerelés alatt. Nyugodjon békében! És rohadjon meg az összes köcsög, aki akkora barom, mint az az idióta, aki lelőtte. Az ilyen mér nem szúrja magát homlokon szépen csendben otthon Tahófalván?! Mindenkinek jobb lenne úgy. Az ökör állatja.

Egy ilyen hazai pályás buli „körete” érdekesen szokott alakulni: itt vannak az érdeklődőbb beállítottságú szülők (elsősorban a Viniczai család és Körmöczi anyuka, akiknek – bár nem hiszem, hogy olvassák ezt – extra köszönet a töretlen lelkesedésért!), rokonok, barátnők, no meg persze a haverok tömkelege, gyerekkortól napjainkig. Mivel ez nem egy önálló CDT buli volt, hanem Tankcsapda és „mellesleg” CDT, így akkora őrület azért nem volt, de így is akadt bőven kivel szórakozni, mi pedig rá is mentünk a kérdésre. Nálunk jobban már csak a Tankcsapda emberei lazultak el, mondhatni berúgtak, mint a tök, aminek az lett a következménye, hogy meghiúsult a vendégbasszerozásom... hááát, nem akarok belemenni a részletekbe, végülis az vesse bárkire is azt a bizonyos követ, aki még nem járt így, de az általános „elázásának” köszönhetően a kellő pillanatban nem tudták beüzemelni a basszust, ami egyszerűen nem szólalt meg... ciki a köbön. Hogy miért pont Székesfehérváron történik ilyen?! Nem mondom, hogy adott pillanatban nem haragudtam a világra... de mindegy, már túltettem magam rajta, ez van, így jártam. Show must go on.

Ezek után már nem volt nagy kedvem bulizni, meg hosszúra is nyúlt ez a péntek, úgyhogy nem maradtam sokáig – picit még dumálgattunk, aztán lecgó hóm.
2004-12-13, perso
 
   2004-12-04 - Györ - Magvassi Sportcsarnok / Tankcsapda Tour
Mivel Győr itt van elég közel hozzánk, meg be is voltunk már cuccolva a buszba a bécsi buli által, nem kellett kapkodnunk az indulással, mégis nagy volt a csend a buszban Győrig. A magyarázatot megtaláljátok a bécsi beszámoló vége felé... pakolás + pakolás + pakolás = izomláz hegyek, jajgatás, sóhajtozás, nyögés :) De összekaptuk magunkat azért, ha nehezen is.

Mikor odaértünk a csarnokhoz, első reflexből megállapítottuk, hogy „de kiesik a hely, vajon lesznek azért?” aztán leesett, hogy ez a Tankcsapda turné, itt az ilyesmi nem számít, város széle ide vagy oda, a teltház garantált. Azért ez folyamatosan hihetetlen számomra, mekkora tömegeket mozgat meg ez a banda! A koncertterem amúgy egy korrekt, szép sportcsarnok volt, kissé labirintusos előtérrel. Ha menők lennénk, ilyenek lennének a kedvenc helyeim :) bár ha belegondolok, külföldi szinten ekkora helyeken már Machine Head-ek meg Soulfly-ok szoktak játszani... mindegy, legalább álmodni merek nagyot :)

Beállásnál picit furcsa volt újra visszaállni füllel a csarnokvisszhangra a bécsi klub után. Hiába, azért az a mi igazi közegünk. Már úgy értem, hogy ahhoz vagyunk szokva. Mondjuk nem mondom, hogy nem tudnánk hamar megszokni a csarnokokat :) de most még megrémülünk néha a térhangzástól. De hamar sikerült belőni egy otthonosan otromba színpadi hangzást, úgyhogy minden készen állt a hangversenyhez. Itt is hadd jegyezzem meg, hogy a Tankcsapda-csapat teljesen korrekt velünk, odafigyelnek ránk, nem veszik félvállról az „előbandát”, ami nagyon jólesik ám, és főleg jót tesz a bemutatkozásainknak. Mondanom sem kell, semmit sem érne az erőlködésünk, ha ők nem tennék oda magukat a hangzásért.

Sajnos itt is beleszaladtunk picit a korai kezdésbe, hiába nyitották ki a kapukat, csak nem akart özönleni a nép. Nem győzöm hangsúlyozni, ha érdekel titeket a mi bulink is, nyomuljatok a bejutásnál, mert egyrészt nem egyszerű átverekedni magatokat a tömegen, másrészt tényleg korán kezdünk. Azért egy lelkes kis csapat már letáborozott a színpad elé a bulinkra, én meg suttyomban megbeszéltem velük, hogy szarjunk mindenre és csináljunk egy fasza bulit :) Sok arcon látszott, hogy új neki a zenénk, de lelkesen bólogattak, sőt egyre jobban belelendültek a pogózók is, nem lehetett okunk panaszra. Szerintem mi is elég jól elkaptuk a fonalat. Kíváncsi leszek a felvételekre... ja, mert itt is forgattak a debreceni srácok (kösz!)

Buli után összeszedtük magunkat, majd kitelepedtünk a butikhoz. Győrben sem most voltunk először, úgyhogy akadt ismerős bőven, akikkel lehetett íkúzgatni, meg a Szabival fotózgattuk a termékeinket, hogy lecserélhessük a hómpédzs shop kissé homályos mackófelső-fotóit. Aztán bementünk oldal-hátulról bulizni egy kicsit Csapdára – nekem nagyon bejött ez a bulijuk, szerintem jó kis fílingesre sikerült. Aztán jött a vendégszereplés, aztán már vége is lett a rokknak.

Na, én meg méltón megkoronáztam az estét... annyi mindent sikerült magamba töltenem, hogy alighogy hazaértünk a próbahelyre, jó rosszul lettem... még szerencse, hogy nem útközben, mert magamhoz sem tértem egy darabig, és elég égő lett volna, ha miattam érkezünk később. Még a próbahelyről is gyalog mentem haza :) aztán pár órával később meg kelés és irány melózni Pestre. Vasárnap. Nem voltam jól... de legalább a munkatársaimat felvidította a szürkés-zöld fejem :)
2004-12-09, perso
 
   2004-12-03 - Wien (A) - Monastery / + Mudfuzz
A Tankcsapda turné közepére egyszer csak hirtelen beszúródott egy bécsi bulink. Történt ugyanis, hogy a Mudfuzz nevű sógorbandánk kb. nyár végén-ősz elején jelezte, hogy szívesen vendégül látnának minket december 3-án. Ekkor még nem tudtuk, hogy alakulnak a TCS pénteki bulijai – először csak szombatokról volt szó, aztán egyre több péntek lett, de még mindig úgy nézett ki, hogy simán belefér Bécs, ezért rábólintottunk. Aztán kiderült Nagykanizsa, de már nem akartunk segget csinálni a szánkból és maradtunk Bécsnél. Mint utólag kiderült, jól tettük, mert az utolsó pillanatban mégiscsak elmaradt a kanizsai TCS-est...

Így hát pénteken felkerekedtünk és nekivágtunk az útnak. Hála az égnek és az EU-nak, már nem kell menetrendszerűen szopni a határon, simán átgurultunk, mindössze egy morcos határőrnéni vetett egy pillantást az útleveleinkre. Még a klubot is aránylag könnyen felderítettük – a Monastery eléggé benn van a városban, nem kellet sokat keveregni. A Mudfuzz-os srácok már ott voltak, úgyhogy belestünk a helyszínre. Ekkor jött az első sokk: két emeletnyi (lefelé) pakolás emberpróbáló képe sejlett fel lelki szemeink előtt, ráadásul kanyargó lépcsőkön... neeee! De. Hát, ez van.

Maga a hely jó kis hangulatosnak tűnt amúgy, ilyen gothic vonalon mozoghatott a lakberendezőjük, mert volt itt szegecselt bőrtrón, jövőhét, minden (mondjuk ezt már tudtuk ám, mert pont pár hete voltak ott haverjaink PsyTV vagy milyen koncerten). Készültek is jó kis Black Metal-os zenekari fotók, majd felszórjuk őket, hehe. Hab a tortán: az öltözőben az asztal egy koporsó volt, a sarokban meg ott figyelt egy kaloda. Ja, és említették, hogy a falon a lyukba ne nagyon lessünk be, mert az az étellift, és nincs rajta vészfék = aki kíváncsi, hirtelen egy fejjel alacsonyabb lehet. Király.

Ezután szokásos butikrittyentés, ilyesmi, Mudfuzz beállt, majd jöttünk mi. Itt kezdődött az aznapi többmenetes rémálom első felvonása. Nekünk ugye nem fussa saját keverősre (meg nem is nagyon tudnánk kit mozgósítani, mert az a kevés megbízható ember, akit ismerünk, mindig elfoglalt) Lényeg a lényeg, előre jeleztük a szitut, a klub meg biztosított minket, hogy ugyammá, van nekik tuti emberük. Na, majdnem csak aznapig volt, a fószert nem sok mentette meg attól, hogy megnézessük vele, épp hol jár az étellift. Azt a bénázást, amit művelt... láttunk már egy s mást, de neki sikerült mindent alulmúlnia. Végül a Mudfuzz gitárosát hívtuk segítségül, akinél végre már megszólalt a cucc, és ha nem is tépte le a fejünket, de legalább koncertképes lett a hangzás.

Maga a koncert inkább ilyen figyelgetős-lötyögős jellegű volt, de láthatóan jól szórakozott a nagyérdemű, folyamatosan jöttek egyre előrébb. Jó volt látni, hogy már Bécsben is van egy-két ismerősünk, akik tiszteletüket is tették a bulin, pl. Emese és baráti köre, vagy a Cay-os elvetemült tagjai, akik mindent megtettek a koncerthangulat fokozása érdekében. A végén még egy kis „zugabe” is kialakult, szóval mindenképp pozitívnak nevezném az akció kimenetelét.

Na de aztán rémálom part 2: ahogy véget ért a buli, jelezték a helyiek, hogy villámgyorsan ki kéne pakolnunk a klub mögötti lépcsőházba – ott volt az öltöző is, szóval a klubhoz tartozott, nem az utcára tettek ki minket :) – ami nem volt egyszerű, mert egyrészt tömeg, másrészt szembepakoló Mudfuzz, harmadrészt két böszme vasajtó állta az utunkat (amik mögött egyből lépcsők). Azt a szerencsétlenkedést láttátok volna... mindezt persze egyből koncert után, leizzadva, stb. És akkor nem is húzom tovább, ellövöm a főpoént: mivel ez a lépcsőház a klub melletti-mögötti udvarba vezetett, kitaláltuk, hogy felszórunk mindent, hogy aztán csak ki kelljen pakolni. Már ez se volt egyszerű, de (rémálom 3) kisvártatva közölték, hogy sajnos azt az ajtót a lakók miatt nem használhatjuk... vhhhháááááááá!!! Sírva könyörgés, térdenállás, semmi sem hatotta meg őket, így aztán mit volt mit tenni, másodikról vissza le, klubon-embereken átverekedés (ahol iszonyat magnómetal parti zajlott, állat zenékkel, táncoló-pörgő-forgó rokkosokkal), a túloldalon a főbejáratnál meg újra másodikra fel... Persze közben azért fogyasztottunk, meg haverkodtunk, voltak vicces jelenetek is, nem csak a horrorpakolás. Pl. osztrák barátaink kitalálták, hogy márpedig ők meg akarnak tanulni magyarul, és azonnal lássunk hozzá :) szegények nem tudták, mibe vágják a fejszéjüket, de már az első lecke, a „hogy vagy” két gy-je lelohasztotta a mosolyt az arcukról :) hallanotok kellett volna azokat a próbálkozásokat... persze a bazmeg egyből ment. Közben pezsgő, ez az, így aztán, mindent egybevetve, hazaindulásra tökéletes vert sereget tudtunk volna alakítani bármilyen kalandfilmben :) A buszban pikkpakk le is bicsaklott a fejem és csak otthon a ház előtt tértem magamhoz (no nem magamtól).

folyt. köv. Győr
2004-12-08, perso
 
   2004-11-27 - Pécs - PEK / Tankcsapda Tour
Másnap reggel aránylag korán ébredtünk, összeszedtük magunkat, elmentünk ebédelni, majd Körmi javaslatára elugrottunk egy lovasversenyre (ahol egyébként Totó haverunk húga is versenyzett és meg is nyerte a kategóriáját – gratulálunk!) Nem vagyok tisztában a lovasversenyfajták megnevezésével, ez úgy nézett ki, hogy egy téglalap alakú helyen mentek körbe a lovasok egyesével és ilyen formagyakorlatokat mutattak be, mint pl. poroszkálás, kanyar, ügetés, nyerítés, ilyenek. Érdekes volt, de nem annyira, úgyhogy sétáltunk egyet. Bementünk egy istállóba, ahol egy csomó állattal összehaverkodtunk. Voltak lovak (hihetetlen, mi?), meg a szamár a Shrekből, volt egy kiscsikó az anyukájával, aki tök jó fej volt, meg egy kutya is beugrott, de ő csak ellenőrizte, minden oké-e, aztán el is húzott. Kisvártatva mi is követtük a példáját.

Pécsen még nagyban ment a színpad összerakása, amikor odaértünk, úgyhogy volt időnk kényelmesen belakni a helyszínt – teleragasztottunk mindent a plakátainkkal, a Körmi és a Krisztina meg olyan butikot rittyentett, mintha legalábbis mi lennénk a főbanda :) aztán beállás és tüppedés az öltözőben. Egész sokat pofáztunk aznap, TCS-ék (főleg Fejes, mert Cserkó picit még szürkészöld volt a dombóvári fogyasztástól, Laci bá meg nemtom mit kavart, meg amúgy is Fejes a legdumásabb) meséltek ilyen beksztédzs kalandokról, nagymenő bandák viselkedési szokásairól, ilyesmi. Tanulságos volt.

Aztán már kezdődött is a rock. Itt is kevesen voltak még, amikor elkezdtük, de azért érezni lehetett, hogy ez inkább a lassú beengedésnek, mintsem nekünk szól – a buli felére már egész jó kis hangulat alakult ki. Mi sem bénáztunk, úgyhogy picit helyreállt a banda dombóvári gatykózás által megbillent lelki egyensúlya. Ráadásul az első sorokban annyi kiscsaj nyomult, mintha valami glam banda lennénk, nem pedig a kőkemény pusztító kib*szott Cédété, hörrgghh. Persze valószínűleg nem is miattunk jöttek, de ne kukacoskodjunk, ott voltak és kész :) Amúgy most, hogy leírtam ezt a glam banda kifejezést, kíváncsi lennék, a mai tizenéveseknek mond ez még valamit? Vagy írjak finn pop-ot? Ma az a csajozós, nem? Bár ha belegondolok, miért ne vágnák a külföldi öregeket, hiszen az aktuális hazai metal kedvencek egy része is a 80-as évek óta őrzi pozícióját a toppon. Hiába, ebből is látszik, milyen hűséges a magyar rockernép, nem ül fel minden hülye divathullámnak, ami egyszer bejött, jó az még húsz évvel később is. Mármint ha magyar előadóról van szó. Külföldiből azért begyűrűznek az aktuális sztárok is. Na mindegy. Vagyis nem mindegy, de mindegy, értitek.

Buli után már csak szokásoskodtunk, ökörködtünk a butikban, ilyesmi, majd jött még a vendégszereplés, vagy kisegítés, vagy mi, aminek az volt a különlegessége, hogy addig kerülgettem az Alest (Lukács „segítőembere”) a színpadméretnek köszönhetően zsebkendőnyire csökkent basszuscucc melletti „búvóhelyemen", hogy egyszer csak kisodródtam a rivaldafénybe. Persze csak félig, de mondanom sem kell, így is megkaptam érte a cinket buli után :) Na jó, nem mondom, hogy nem volt jó érzés a színpadon pöngetni, vigyorogtam, mint a jóllakott napközis. De meg is kaptam, hogy ha így folytatom a bulinkénti „előrearaszolást”, a PeCsában már térden csúszva fogok megérkezni a színpadra a basszusbeszálláskor :) nem is rossz ötlet...

Hát ennyi. Felemás lett ez a hétvége, de sebaj, minden jó, ha vége.
2004-12-01, perso
 
   2004-11-26 - Dombóvár - XXL / Tankcsapda Tour
Ahoj!

Zajlik az élet továbbra is, múlt hétvégén két buli volt, Dombóvár és Pécs.

Hát ez a dombóvári helyszín nem kimondottan a szívünk csücske, hogy úgy mondjam – picit furcsa egy diszkóban koncertezni. Már a múltkori Tankcsapdás turnén is megnyertük, most is sikerült. Az a fő macera vele – hogy ne csak a vakvilágba ömlengjek itt – hogy olyan kicsi a színpad, hogy a TCS motyója mellett nekünk alig marad helyünk, nem igazán lehet így kedvünkre őrjöngeni. De legalább nyerünk plusz egy frontembert, hisz a Szabi is az első sorba kerül. Na mindegy, ez legyen a legnagyobb bajom, cserébe viszont egy elég jó hírrel indult az „este” (délután 4-kor), úgyhogy bemelegítésnek Cserkó csapolt is nekünk némi italt ünneplés gyanánt. Önmagának már többet is csapolhatott, mert már elég jól nézett ki :) Egyébként nagyon családias, mondhatni idilli kép fogadott minket belépéskor: mindenki békésen pakolászott szanaszét a helyszínen, ücsörögtek, fetrengtek, csak Ales ne gyilkolta volna a basszust valami embertelen hangosan.

Aztán lassan felpakoltunk mi is egy kis beállás erejéig – ezalatt futott be a Wackor szalonzenekar fícsöring Banán (itt sem volt ugyanis Moby Dick, és a Wackor ugrott be cserének). Én még nem láttam a Mikit szakáll nélkül, van olyan megdöbbentő élmény, mint FürgeBali szakállal (aki egyébként szintén meglátogatta a hangversenyt, kollégáival egyetemben). Kíváncsi voltam, mit mutat a produkció az extra énekkel, de sajnos főleg csak a beállásnál volt módom belefülelni, mert amúgy a szokásos volt a szitu, azaz hogy a közvetlenül előttünk játszó bandát sose látom, mert akkor már készülődnünk kell. Szóval annyit tudtam csak megállapítani, hogy ígéretes a produkció, vagy inkább nagyon ígéretes, jó kis énekmegfejtésekre lesz így mód, meg a látkép is megélénkült, merugye eddig szegény Kükinek egyedül kellett lendületbe hoznia a színpadot, most meg eleve ott van középen egy hatalmas Banán. Hajráf!

Na a mi bulink az valami ritka gyökérre sikerült. Nem is tudom, hogy írjam le, szívem szerint inkább gyorsan elfelejteném az egészet. Először is kezdéskor alig volt valaki a színpad előtt (pedig most nem is mi voltunk az első banda), és nem is nagyon akartak megmozdulni. Akkor ugye ott volt még a helyhiány a színpadon, meg hát amúgy sem voltunk a toppon. Plusz jött egy technikai malőr is, na, mondhatom... hát így jártunk. Úgyhogy hadd kérjek elnézést minden kedves ismerőstől, akik lelkesen vártak minket és erre ez lett belőle. Na jó, azért nem temetem el magunkat, nem volt abszolút fos az egész, csak az utóbbi fasza bulik után ez ilyen nagyon kis semmilyenre sikerült. Nem is ragozom, ez nem a mi esténk volt.

Azért később valahogy sikerült felvakarni magunkat a padlóról és még majdnem buliztunk is. TCS után elég hamar elhúztunk szállásadó gazdáinkkal Kaposvárra, ahol még beugrottunk a Pogó Centerbe, teletöltöttük magunkat mindennel, majd elhúztunk aludni Bazsiékhoz.
2004-11-30, perso
 
   2004-11-20 - Szeged - Etelka-sori Sportcsarnok / Tankcsapda Tour
Ezen a héten csak 1 buli volt, szombat, Szeged.

Sajnos ezt a tournét sem sikerült megúsznunk elkésés nélkül – bár hozzáteszem, szerintem azért nem vagyunk nagyon gázok e téren.

Először is hiába álltunk vigyázban háromnegyed kettőkor a próbahelyünket rejtő művház bejáratánál, a portásbácsi csak nem érkezett. Elvileg háromkor nyit a hely, de külön kértük (az aznap ott tartott Enter fesztivál szervezőivel egyetemben) hogy nyissanak már kicsit előbb, hogy mindenkinek legyen ideje intézni a dolgát. Hát nem jött össze, gondolom a rengeteg teendő elterelte a figyelmüket egy ilyen nüánsznyi dologról. Tényleg, mi dolga lehet egy művház vezetőségének? Már nem feltétlenül genyózásból kérdezem, csak úgy mégis. Nekem elég jó kis nyugdíjas állásnak tűnik... lehet rámegyek a kérdésre :) Lényeg a lényeg, szegény ártatlan portásbácsit a Szabi robbantotta ki a szombati ebéd mellől (még jó, hogy egyáltalán tudta a számát), hogy ugyan jöjjön már, mert kábé tízen várunk rá... villámlepakolás, start!

Ekkor jött a másik hátráltató tényező: Kecskés Bivi világraszóló ötlete alapján kerültünk egy hatalmasat a Dunántúlon... kirándulásnak mondjuk jó volt, szép táj, változatos időjárás (napsütés-hóátfúvás-napsütés), csak ugye nem voltunk épp időmilliomosok a fenti incidens miatt. De nem is részletezem, tuti rajtunk röhögnétek. Aztán megelőztünk még párszáz traktort (Körmi, mint sofőr hősiesen helytállt a versenyben) és már be is estünk Szegedre. Ja, közben majdnem testi fenyítettünk is egyet. Egy fószer kihajtott elénk, se index, se semmi és még neki állt feljebb, amikor rávillantottunk, hogy itt vagyunk ám, mi is közlekednénk. Képzelhetitek a fejét, amikor a következő kereszteződésnél kiugrott a Szabi és kérdőre vonta... de nehogy már azt higgye, hogy ez így oké, az ilyen idióták okozzák a legtöbb balesetet.

Szerencsére a sportcsarnokot hamar megtaláltuk, két barátságos gengszterkölyök útbaigazítása nyomán, ott ismét villámpakolás, villámbeállás, villámöltözés, és már kezdhettünk is. Sajnos az emberek ekkor még inkább csak próbáltak bejönni (pedig volt is egy kis csúszás), igazából a mi „háttérzenélésünkre” gyülekeztek, de a koncert végére azért már kialakult némi hangulat. Nem mondanám, hogy szétszedték a helyet, bár pudingnak sem nevezném a bulit – beszéltük is a többiekkel, hogy inkább a többi helyen volt extra jó a fogadtatásunk, és azok fényében volt ez most kicsit „haloványabb”. (Remélem figyelitek mekkora barvúrokat hajtok végre itt fogalmazástechnikailag :) Fényében haloványabb? Hát ez meg mit jelenthet? Na mndegy...) Meg persze az elkésésünk miatti kapkodás sem tett jót a partifílingünknek. Nem baj, van ilyen, a maréknyi lelkesedőnek – külön kiemelve Bázakerettye és Tótkomlós rémeit – pedig extra köszönet!

Buli után kimentem lézengeni a butikhoz, na ott mondjuk pont nem látszott a csökkentett üzemmódú érdeklődés, pörgött mindenki ezerrel. Jó, nyilván a haverok ott nyomultak, de rajtuk kívül is volt nyüzsgés rendesen. Hmm, ki érti ezt? Néha elgondolkozom, lehet, hogy már mi várunk túl sokat a nézőktől, és ha nem őrülnek meg, csak érdeklődve figyelnek, az már nem is elég? Lehet. Úgyhogy őrüljetek meg ezentúl is :)

Ezután a szokásos sörözéses levezetés következett, különösebb akció nélkül. Illetve egy akció mégiscsak volt... a színpad mögött volt egy ilyen kis VIP büfé, meg egy elkerített hely a Tankoknak, de mi csak maradjunk a büfénél :) Itt ugyanis Zéró cimboránkkal sikerült fellelni egy olyan nevű italt, ami nem maradhatott kipróbálatlanul. Mutatom: TÁNTORGÓ EXTRA. Igen-igen, jól látjátok, de azért leírom mégegyszer: TÁNTORGÓ EXTRA. Mivaaan??? Hát lehet ezt nem kipróbálni? Mondanom sem kell, jól néztünk ki utána... Zéró annyira belelendült, hogy beszerzett egy zöld(!) színű CDT-s mackófelsőt. Aki ismeri, tudja, ritkán látni nem feketében, most se volt másképp, fullfekete cucc, Katatonia póló, erre jött a rikító mackófelső, na, el tudjátok képzelni a látványt... Király! Remélem egyben odaért a másnapi (vagy ekkor már talán aznapi) Rage bulira...

Amúgy ezen kívül nemigen nyomultunk most buli után, sok volt a TCS vendég benn hátul, mi meg nem lábatlankodtunk, inkább elhúztunk haza.
2004-11-23, perso
 
   2004-11-13 - Kecskemét - Városi Sportcsarnok / Tankcsapda Tour
Ez a nap nem indult valami fényesen: hirtelen ideért a tél. Na jó, inkább a késő ősz, de a mediterrán éghajlatot kultiváló hab testemnek már ez is felért egy állatkínzással. Hideg, eső, szél, ááá, na ez tipikusan az az időjárás, amikor semmi pénzért sem dugnám ki az orrom otthonról, ha nem lenne dolgom. Ráadásul a Körmi kocsiját sérülés érte, úgyhogy a hangulat nem volt épp fényes induláskor. Fene se gondolta volna még ekkor, hogy mekkorát bulizunk pár órával később.

A buli menetrendje az elején nem tért el a szokásostól, bepakolás, beállás, ilyesmi, maximum annyiban, hogy pár debreceni videós srácot megkértünk, hogy vegyenek fel mindenféle képeket, amiket majd később felhasználunk itt-ott (klip, ilyesmi) és ez picit feldobta a hangulatot: mondtuk nekik, hogy mindent kamerázzanak, és ők komolyan is vették, még a klotyóra is utánunk jöttek :) úgyhogy alakult a hangulat. Ráadásul töltögettünk is – mint azt már a barcikai beszámolóban említettem, kerülgetett valami rossz nyavalya, ezt a hangom eléggé megsínylette, úgyhogy a jó kis népi bölcsesség alapján egy kis töménnyel tisztogattam a hangszálaimat (a többiek meg csak úgy). Ez persze nem túl célravezető hosszú távon, de úgy voltam vele, hogy a koncertünk 40 percére jöjjön helyre, aztán felőlem elmehet teljesen, egy hét alatt csak visszajön... (így is lett)

Nemtom, ennek köszönhető-e, de a bulinkon nagyon belelendültünk, rég szedtük szét ennyire a színpadot. Biztos az is közrejátszott, hogy lehetett bohóckodni a kameráknak, de szerintem amúgy is mindannyian eléggé megőrültünk, kiengedtük a gőzt rendesen. Még a Máté is „vokálozott”, és amikor nem perkázott, ugrált, mint a kergebirka, na persze velünk együtt. A közönség is vette a lapot, jó buli volt!
(Az este végén még a biztonságiak is megdicsérték a produkciót - picit befostam, amikor megállítottak, aztán meg nem győztem csodálkozni, ritka, hogy a "személyzet" elkapja a fonalat. De mint kiderült, ők jönnek egész turnén, és nem véletlenül, teljesen jó fejek, teszik a dolgukat, nem úgy, mint sok agresszív barom "kollégájuk". Bár így lenne mindenütt.)

Koncert után aztán elszabadult a pokol, a terem végében, ahol a butikot is felállítottuk, folyamatosan ment a hülyeség, a Szabi nyakába ugráltunk, pogóztunk, táncoltunk, dobáltuk egymást sörösdobozokkal, komolyan, mint a hülyegyerekek... de nagyon jólesett! :) Most sorban ugranak be a hülyeségek, de inkább nem sorolom fel mindet, nem akarom végképp lejáratni magunkat :) mindenesetre izgi volt úgy játszani az „Örökké Tart”-ot, hogy hárman kameráznak, a Szabi és a Máté meg ott ökörködik a színpad mellett, rajongósdit játszva... én meg persze nem győztem koncentrálni, nehogy kihallatsszon a játékomból az extra hangulat, aztán kapjak a Laci bácsiéktól egy sárga lapot (továbbiakban zsöti kárton) túlzott gólörömért. De nem volt para.

Buli után még dumáltunk egy picit, már ha lehet annak nevezni a hülyébbnél hülyébb sztorik halmozását, az viszont biztos, hogy a debreceniek győztek, szétröhögtük magunkat, főleg, hogy a Feri meg a Cserkó elég nagy hangsúlyt fektetett a valósághű tolmácsolásra... kész.

Mondanom sem kell, a felpakolás a próbahelyre extra kegyetlen volt ilyen állapotban, nem mondom, hogy jól voltam utána, sőt, még a vasárnapom is a kiheverés jegyében telt... de rég buliztunk ilyen jót, úgyhogy megérte!
2004-11-22, perso
 
   2004-11-12 - Kazincbarcika - Egressy MH / Tankcsapda Tour
TCS Tour Part 2. Kazincbarcika

Furcsa volt megint befutni Barcikára, hiszen alig egy hónapja nyomtunk ott a Sportban... mondom, hogy szinte már hazajárunk :) Pár éve meg pont ugyanebben a művházban játszottunk, szintén a Tankcsapda vendégeként. De nem baj, nekünk bejön, a haverok meg csak nem unnak ránk...

Az érkezés utáni terepszemlén az első szembeötlő az volt, hogy sajnos csak pár sornyi „dühöngő” lett kialakítva, amúgy székek, ami nem túl bíztató, ráadásul egy iszonyat árok is volt a színpad és a közönség között... mondanom sem kell, az ilyesmi nem éppen fekszik nekünk. De sebaj, hogy úgy mondjam, olyan még sosem volt, hogy sehogy se lett volna.

Buli előtt büféztünk egy kicsit, hogy felpörgessük magunkat. Mivel dolgoztam aznap délelőtt – meg valami rossz nyavalya is kerülget – eléggé be voltam lassulva, de hamar felébredtem egy-két „üdítőtől”. Miközben gyülekeztek az emberek, kinn íkúzgattunk Cserkóval az új lemezünkről, tök megdicsérte, jólesett!

Ezen a bulin a Moby Dick helyett a POT volt a másik vendég rajtunk kívül, ami nekünk annyiból jó volt, hogy később kezdhettünk (POT volt az első, mi a második előbanda), ergo többen voltak már a bulinkon, meg beljebb is voltak melegedve. Na ez a koncert valami fergetegesre sikerült! A színpad előtti árok okozta tekintélyes közönség-zenekar távolság ellenére megőrültek az emberek, és ami a legkirályabb érzés, hogy a koncert végén iszonyat visszázásba kezdett a nép! Aki ismeri a TCS közönségét, megerősítheti, hogy ez nem piskótatekercs. Amilyen fanatikok kísérik a debreceni brigádot, már annak örülni szoktunk, ha nem „Tank-csap-da, Tank-csap-da” kórus fogad minket a színpadon. Erre itt meg ez... sajnos persze visszamenni nem állt módunkban, lejárt az időnk, meg mégiscsak előbanda vagyunk, nem kéne arcoskodni ilyen önünnepeltetéssel – de hátul a színpad mögött vigyorogtunk, mint a tejbetök, meg böködtük egymást, hogy „hallod ezt?! hallod ezt?!” tiszta oviszakkör :) Köszi!

Buli után kinn heppantottunk a butiknál, ahol nagy-nagy örömünkre sok kedves emberrel ismerkedtünk meg és még beszélgettünk is egy jót. Jó volt kidumálni a dolgokat, megismerni, ki hogy látja a zenekarunk ténykedését kívülről. Furcsa érzés ám, hogy mi csinálunk egy ilyet, mint a CDT noiz, az meg hat emberekre így-úgy, és ezzel egy kicsit becsempésszük magunkat az életükbe, gondolatokat, érzelmeket ébresztünk bennük, hmm... na mindegy, nem érzelgősködök itt, tudjátok, hogy értem.

[Aztán még egy kicsit „vendégszerepeltem”, most már eggyel magabiztosabban, de még mindig teljes eufóriában :) nem nagyon tudom „megszokni” ezt a dolgot, kiesek a nagy magabiztos szerepemből egy pillanat alatt :)]

A kipakolásnál begyűjtöttünk még egy élményt – egyszer csak jött Fejes, hogy a Lokistáknak adnánk-e egy CD-t? Naná, egy közös fényképért cserébe! Úgyhogy Mr. Fejes lekapott minket Sándor Tamás, Böőr Zoli és Dombi Tibi társaságában! Majd felteszem a képet az oldalra!

Búcsúcigi, aztán lecgó!
2004-11-18, perso
 
   2004-11-06 - Miskolc - Ady MH / Tankcsapda Tour
Mikor anno szóba került, hogyan is kéne beharangozni koncertileg az új albumot, nem is olyan hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, újra betársulunk egy Tankcsapda turnéba.

Nyilván több oldala is van egy ilyen megfejtésnek.

Ami mellette szól, hogy sokkal többen látnak minket, mint az önálló bulijainkon, és jó körülmények között léphetünk színpadra. Ez elég sokat nyomott a latba, hiszen az új anyagunk kapcsán mindenben a maximumra törekedtünk, ebbe persze beletartozik az élő bemutatás nívója is. Másik, hogy amúgy sem nagyon lett volna időnk lemezkészítés mellett leszervezni egy turnét. Az meg már a hab a tortán, hogy a koncertek előtti-utáni hangulattal sem volt sosem gond a TCS crew-val :) Meg most őszintén, lehet bárki bármekkora underground hero, azért néha-néha baromi jó ám belekóstolni, milyen az, ha van öltöző, nem a buszban bénázunk, van backstage, nem a pogózók közé kell lerakni a hangszereinket, van rendes színpadkeverés, nem csak odaképzeljük, egyáltalán van színpad, stb. stb. Hát ja, ezek ilyen önző szempontok, de ez van :)
A másik, mondhatni árnyékos oldal, hogy kevesebbet játszhatunk, és azoknak a rajongóinknak, akik nem kedvelik a Tankcsapdát, valószínűleg nem ér meg egy kb. 35-40 perces CDT buli 1600,- forintot. Ezt ellensúlyozandó – hogy senki se érezze úgy, hogy kihagytuk a buliból – már szervezzük is a tavaszi koncerteket, amikor a terveink szerint kisebb helyekre mennénk, ilyen igazi jó kis klubbozós partikat röffentve országszerte. Hosszú távon azért jobban szeretjük, ha közelebb vagytok a színpadhoz, mégiscsak könnyebb úgy noszogatni titeket :)

A TCS turné első állomása Miskolcon volt. Nem is tudom, hogy kezdjek hozzá, hiszen a saját bulikhoz képest, ahol mindent mi csinálunk, itt szinte semmi dolgunk sincs, majdhogynem csak a zenélés... még ilyet meg kihallott már. Tehát bepakoltunk, összeraktuk a butikot, megnéztük a hangzást, ittunk egy-két sört és lassan már kezdhettünk is…

Szerencsére nem volt gond a korai kezdéssel, már akkor látni lehetett, hogy rengetegen lesznek. Egy nem is olyan kis kemény mag a bulink elejétől ropta, és jó volt látni, hogy ahogy játszunk, egyre többen gyűlnek a színpad elé. Nagyon élveztem, hogy „szól” a színpad, halljuk magunkat, és egyéb nyalánkságok, tényleg nyoma sem volt, hogy előzenekarként kezelnének, vagy ilyesmi, tök korrekt a hozzáállás.

Aztán buli után jött a másik furcsaság, hogy már végeztünk is, és semmi dolgunk, pedig még csak kb. fél kilenc... na jó, elárulom a nagy titkot: nekem még volt, mert képzeljétek, megkértek, hogy az „Örökké Tart” című slágerben pöngessem a basszust, mert abban a Laci bácsi akusztikusgityózik. Nem mondom, hogy nem izgultam, mégiscsak a Tankcsapdáról van szó, akik számos átmulatott éjszakám (és nappalom) aláfestő zenéjéért felelnek, pl. amikor siófoki szállodák tetejéről dobáltuk vízibombával a nyaralókat a haverokkal... régi szép idők... na mindegy... de összeszedtem magam, és remegő kézzel bepöngettem amit kellett.

Zárójelben megjegyzem, a TCS komolyan gondolja a 15 éves jubileumot: nem aprózták el a koncertprogramot, valami bődületes mennyiségű számot játszanak mintegy 2 órán át... engem valószínűleg a program felénél kéne újraéleszteni, aztán a végén egyszerűen leveretni a maradványaimat slaggal a színpadról...

Sajnos a helyszín nem volt túl szerencsés választás, hallottam volt valami balhé is, a kinnrekedtek méltatlankodtak eléggé. Hát ja, előfordul az ilyen, nehéz kiszámolni a nézőszámot (főleg egy Tankcsapda / Moby Dick összeállításnál) az viszont már megbocsáthatatlan, hogy egy ilyen bulira a büfések képesek voltak odaállítani egy sörcsappal, lehetett birkózni fél órát egy italért, és ha mindez nem lenne elég, kábé a buli háromnegyedénél még el is fogyott a sör. Skandallum!
2004-11-16, perso
 
   2004-10-23 - Székesfehérvár - Káosz Fesztivál / Helyszín: BASE (Hadiárva utca 2.)
És eljött a nagy nap, hazai pálya, hóm szvííít hóóóm, fehérvári lemezbemutató, ráadásul szeretett Káoszunk 15. szülinapi buliján… mindjárt elsírom magam.

A Base egy új hely, egy régi katonai épületben (ó je, még egy ojjektum). Arról híres, hogy amikor a srácok meginvitáltak a CDT-be (vagy inkább bekuncsorogtam magam, ők meg hagyták, vesztükre, hehe) még a múlt évezredben, pont itt próbált a banda, egy kitört ablakú fűtetlen helységben. Továbbá arról, hogy itt írtuk a Hate című klasszikust, méghozzá úgy, hogy a Szabinak el volt törve a keze – de ezt a sztorit mintha már meséltem volna régebben, tudjátok, robinhúdkodott a Bahnhofnál. Szóval ez a művészettörténeti, szqkebben zenetörténeti) jelentőségű épület adott otthont a Káosz fesztiválnak, ahol mellesleg mi is nyomtuk a rockot.

Időben odamentünk, hogy felmérjük a terepet, meg hogy le ne csússzunk semmiről se, főleg a Cay-os nevű ausztrák banda érkezéséről, elvégre őket mi protezsáltuk be a fesztre (Káosz / Cay-os, ééérted…) Na ilyen gond nem volt, a gitárosuk kb. a bulijuk előtt egy másodperccel esett be… De az még később történt. Addig is bepakoltunk, átvettük az elemózsiát, amit a Tünde pattintott össze személyesen minden bandatagnak (profi, mi?), összeraktuk a butikot, odakészítettük a sógoroknak a kaját-piát-nasit-kávét, ilyesmi, de előtte még megállapítottuk, hogy nagyon frankó hely a Base, főleg, hogy a Zsombor Crew elég pöpec színpadot rakott össze. Azon már nem is csodálkoztam, hogy a másodikra kell felpakolni. De legalább volt lift. Csak nem működött.

Sörözés on, haveráramlás on, első banda on. Sajnos őket nem nagyon tudtam kiélvezni – pedig becsszó kíváncsi lettem volna rájuk, hülye vagy, System Of A Down meg ilyenek vonósokkal?! – de épp azon parrantottam, hogy a másodikok, akik a Cay-os, hol a francba vannak már? De beestek végszóra, állesz fasza, hogyúgymondjam. Mellékszálként megjegyzem, hogy a két velük érkezett hölgy, rácsavarodván a pezsgőre, pikkpakk beilleszkedett – azt mondjuk nem tudom, mire emlékeznek az estéből :) A közönség is feltűnően aktív volt, különösen a korai időpont fényében. Cay-os-ék pedig jól kenték, Hatebreed feldolgozással fűszerezve, szerintem meggyőzték a népeket.

Innen már csak a második főparára kellett koncentrálni, hogy Mr. Max, aki a Cybornt és minket hívatott keverni, vajh odaér-e időben a bulira. Ő ugyanis egyenesen Moszkvából érkezett a Base-be (az Animával volt ott). De minden oké lett azon a vonalon is, odaértek és minden készen állt a fergeteg partira.

Persze közben jöttek a haverok, ismerősök tömött sorokban – utólag is bocs, ha valaki mellett elrohantam hússzor, a fentiekből már gondolhatjátok, nem volt egyszerű ez az este sem.

Miközben félig a Cyborn feat. Max projektet fogadtam és butikoskodtam is egy kicsit, átvették az uralmat a HC bandák. Sajna belőlük megint nem sokat láttam… de azt hadd jegyezzem meg, hogy a Septic új EP-je nagyon szép küllemű, profi kiállású anyag. A koncertből annyit azért le tudtam szűrni, hogy sokat fejlődtek, és hogy a közönség szereti őket, ment a zúzás rendesen.

Ezután megint nemtom mi történt, de egyszercsak hirtelen a Cyborn lett a színpadon. Na, ők kilométeres haverjaink, úgyhogy nyilván elfogult vagyok, nagyon tetszik a diszkórock, amit nyomnak, de mondom, nem vagyok mérvadó, a gitáros-énekessel egy szobában ülök nap, mint nap :) a Max meg tette a dolgát.

Ezután már mindössze a mi bulink maradt hátra. Hát, nem tudok mit mondani, nagyon köszönjük a szívélyes fogadtatást, szinte szétrobbant a színpad előtti rész az energiától. Vigyorgó haverok, zúzó ifjúság, léggitározó Makk Árpi, mi kell még? :)

Buli után nem nagyon akaródzott nekilendülni a pakolásnak, úgyhogy a színpad mögötti kis térben lebegtünk még egy keveset, featuring Gold, Cyborn, Max, ecetet rá, ecetet rá. A többit meg már tudjátok: pakolás, szunya.
2004-11-11, perso
 
   2004-10-22 - Cegléd - Borpatika
Jöjjön Cegléd!

Ez egy rendhagyó buli volt, már annyiból, hogy elvileg Vili (a szervező) szülinapján játszottunk volna, de akkor nem értünk rá, így aztán elő-szülinapi röffenet lett belőle. Na gondolhatjátok, ez mit jelentett alkoholilag…

A ceglédi vasútállomáson indult a történet, ott szedtek össze a többiek: melóznom kellett aznap és csak így lehetett megoldani, hogy odaérjek a bulinkra. Ezután megközelítettük az ojjektumot – elsőre nem volt túl bizalomgerjesztő, de 10 év után már mi vagyunk a koncerthely-otthonosítás MacGyver-ei (még sose írtam le ezt a nevet…), a helyiek segítségével pikkpakk megoldódott a helyzet. Persze mondanom sem kell, a kötelező lépcsősor itt is a helyén volt - most már biztos vagyok benne, hogy Magyarországon előírás a rockkluboknak, hogy csakis emeleten lehetnek...

Miközben alakult a színpad és környéke, Vili meginvitált minket a szemközti étterembe, ahol teletömött minket kajával és különböző alkoholos üdítőitalokkal… na ezt nevezem vendéglátásnak. Mikor felálltunk az asztaltól, már azt se tudtam, mi van… de szerencsére a bulinkra leért a kaja is, nemcsak a pia, és koncertképessé vált a zenekar.

Maga a hangverseny elég házibulis lett, egyedül a mufurc biztonsági ember nem találta helyét, de szerencsére nem történt semmi extrém. Technikailag lehetett volna konkrétabb is a megfejtés, meg a hely sem volt egy hú de hangulatbajnok, de a közönség simán kárpótolt minket a hiányosságokért. Mindenki bulizott, beleértve minket is, ami hozzávetőlegesen így nézett ki: vigyorgás, sörözés, ordítozás, sörözés, zúzás, sörözés, poénkodás, sörözés, rockerkedés, sörözés, metal és ráadásként még egy kis sörözés is belefért. Vili szegénykém eléggé megfáradt a végére, de korrekten helytállt. Na jó, támolygott :)

Hazafelé történt velünk egy X-Aktákba illő eset, de ezt sajnos nem mesélhetem el részletesen, biztonságtechnikai okokból. De bizonyíthatóan áthaladtunk a Bermuda-háromszögön, vagy legalábbis valami kivetülésén. Legyen elég annyi, hogy egy konkrét rakéta alakú tárgy tűnt el nyomtalanul az utastérben, és hiába kerestük még másnap is, nem került elő. Valami ismeretlen erő kiszippantotta a Bugsy haverunk kezéből, és többé nem látta senki. Mármint a tárgyat, a Bugsy köszöni, jól van.

Még ilyet?!
2004-11-09, perso
 
   2004-10-16 - Kazincbarcika - Sport / + Mudfuzz (A) stb.
Mostanában nem nagyon kapom el a naplóírós flesst, gondolom, nektek is feltűnt… picit szét vagyok esve, sokkal több a teendő, mint amit egy magamfajta lusta tróger még kézben tud tartani. Na mindegy, térjünk a trágya:

Barcika Rock

Miután lezúztuk Budapest, és még egy picit össze is szedtük magunkat, nekieredtünk Barszika Szitibe, hogy ott is rokkerkedjünk egyet. Még eléggé az előző napi buláj hatása alatt voltunk, azért nem semmi élmény volt a Kultiplex – na nem mintha a Sporthoz nem fűződnének kellemes élményeink, oda is szinte már hazajárunk.

Erre a bulira is vittük magunkkal az osztrák bandát, meg a Mátéékat (Skizodigital), sőt becsatlakoztak a szerencsi rémek is, no nem a Hooligans, hanem az Inferno Matekcore System. Szóval megint haverokkal nyomtuk, hehe, egész véletlenül.

Összepattintottuk a cuccot, majd gyorsan tönkretettük a biliárdasztalt (nemám, csak eldugult valahogy), miközben jobbnál jobb dalok szóltak a zenegépből (nemám, csupa szar). De a Krisztinával gyorsan kezelésbe vettük a közízlést, beszórtunk egy-két finom muzsikát, nehogymá lehúzódjon a hangulat, hánem?

Látnotok kellett volna a Mudfuzz-os srácok fejét, amikor megjöttek… hiába, nemigen jártak arra még, picit megijedtek a szentjeim a keleti kényelem láttán (nem a klubra értem, hanem Barcika külsőre, amerre keveregtek, mire odataláltak). De a buli után meg nem győztek lelkesedni, meg fogadkoztak, hogy ide még tuti visszatérnek. Mondjuk tény, hogy népszerűek voltak, nem győztem fordítani a kiscsajok kívánságait :)

Nem voltak túl sokan a bulin, Barcikára is jellemző, hogy menekülnek a fiatalok, és az egykor barcikai haverjaink nagy része azóta Pesten nyomul, ergo egy nappal előbb zúztak ránk a Kultiban. Persze tisztelet a kivételnek, főleg, hogy a kis létszám ellenére iszonyú jó buli alakult ki, személy szerint jobban élveztem, mint a pestit. Mondjuk ez annak is köszönhető, hogy Pesten nemigen hallottam magam a kontrolzúzás következtében, itt meg tök jól jött minden, élvezet volt játszani. Biztos lazábban is kentük, Pesten azért nagyon bizonyítani akartunk (ezredjére is, ja) és ez picit görcsbe rántotta a produkciót. Az emberek fáradhatatlanul nyomultak, vigyorgó fejek, zúzda, tombola, király! És megint meg kellett állapítanom, hogy imádom az új számainkat, teljesen új lendületet adnak a koncertprogramnak. Remélem el tudtok majd jönni ide-oda belefülelni a produkcióba, aztán megbeszéljük a tapasztalatokat a vendégkönyvben ;)

A buli után jött a szokásos levezetés, nem is ragozom, jó volt az egész és kész - és nemsokára visszatérünk, a TCS turné vendégeként. Rock.
2004-11-05, perso
 
   2004-10-15 - Budapest - Kultiplex INGYENES LEMEZBEMUTATÓ / + Mudfuzz (A) stb.
Most, hogy kellemes fejfájás üti szét a búrám és amúgy is a tököm kivan, hogy a többiek voltak tegnap Machine Head-en, én bezzeg itt szopok a melóban, úgy döntöttem, hogy BOJKOTT! és behozom a lemaradásom naplóügyileg.

Először is vissza az időben: miközben készítettük a lemezt, felvetődött, hogy ki kéne találni valami jó kis lemezbeharangozó valamit, ami lehetőleg nem adja meg a végső kegyelemdöfést az ezer sebből vérző büdzsénknek, mégis aránylag sok embert el bírunk érni vele. Mivel Pest amúgy sem nevezhető CDT fellegvárnak (valahogy 10 év alatt sem sikerült igazán elfogadtatnunk magunkat a fővárosiakkal), jó ötletnek tűnt egy ingyenes buli, hátha betévednek olyanok is, akik annyira nem kíváncsiak ránk, hogy pénzt is adjanak értünk, de ingyen azért belekukkantanak a rockba – hátha pont most csinálunk valami olyat, hogy egyszerre csak elkápráznak és rájönnek, hogy egész eddigi életük tévedés volt: nem bírják ki többé nélkülünk. Aki meg amúgy is jönne, annak se a pénzen múljon, hogy velünk ünnepli-e az új lemezt. A megvalósítás nem volt egyszerű, de lényeg a lényeg, hogy összejött, köszönet érte egy raklap embernek, elsősorban a Tilos Gorezone brigádnak, akik ugyan szerették volna eltusolni, hogy közük van egy ilyen vállalhatatlanul puhány produkcióhoz, ahol nemhogy deathgrindblack pusztítás, de még szűzlányáldozás, sőt, egy valamirevaló sertésfeldolgozás sincs, de ettől függetlenül baromi sokat segítettek. Ráadásul nem is maradtak a napi betevő halálosztás nélkül, hiszen, köszönhetően a Hungarian Black Metal Klubbos kopro-dukciónak, játszott a brazil Fornication is, akik bizony odacsaptak az asztalra vadul. Sőt, a Vizuális Horror Brigádnak köszönhetően még zaklató hangvételű vetítés is volt – de ne rohanjunk ennyire előre.

Nem akarok nagyon belemenni, de iszonyat keveredés egy ilyen buli előkészítése, az ember azt sem tudja, hol áll a feje, majd egyszercsak ott találja magát a színpadon és indulhat a rocksztárosdi – nem egyszerű, de amúgy baromi élvezetes feladat. Nem mondom, hogy nem tudnánk jobb koncertet adni, ha az lenne az összes dolgunk, de így az elejétől a végéig a miénk a móka, és tök olyan, amilyennek mi csináljuk. DIY előnye és hátránya, na ja. Kb. öttől nyüzsögtünk, és minden szép sorban összeállt, csak egy minimális késéssel indult a koncert. Miközben mi a szponzor cigipapírjait osztogattuk az ajtóban, kedvenc perkásunk, Máté hivatalos bandája, a Skizodigital el is kezdte a közönség felébresztését. Nekik se kellett több, hamar elkapták a fonalat. Én most láttam a debreceni megfejtőket először, és egész bejött a produkció. Zúzás némi matekkal fűszerezve, határozottan nem rossz. És szerencsére már náluk is jól szólt a cucc, nem volt előbanda-hangzás-para.

Közben szép lassan csordogáltak az emberek, ismerősökkel fűszerezve: felbukkantak az ex-fősulisok (a genyó angolosok és a Bence), a Gergő Törökszentmiklósról, a tabi különítmény, a kaposvári játékosok klubja, az ózdi betyárok, stb, stb. Mire mi jöttünk, olyan szinten tele lett a hely, hogy a terembe alig lehetett beférni. Király! Ezen a bulin lehetett először kapni az új lemezünket – elég necces volt, aznap reggel kaptuk meg a borítót… de lényeg a lényeg, hogy ott volt, és csipegették is a népek. Helyes :)

Másodikként az osztrák Mudfuzz mutatkozott be, először kis hazánkban. Őket is elég jól levette a nép, öröm, boldogság. Aztán jöttek a brazilok, és mindenkit arcon vágtak egy bazinagy péklapáttal, majd a kábultakat bepakolták egy húsdarálóba, a kicsorgó levet összeturmixolták és felkínálták fogyasztásra. Mindezt hangok által. Amúgy civilben ilyen csendes őrülteknek tűntek. Elég vagányak, nekiindultak úgy a világnak, hogy csak a dobos és a gityós pötyögött valamit angolul… kemény. Respect!

És eljött a nagy pillanat, színpadon a muthafuckin’ Szídítí. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek a nagyon komoly zúzást, jólesett végre egy ilyen fullcontact pesti buli. Sajnos az első szám(ok) alatt sikerült a dühöngőknek kiherélni a kontrolomat, úgyhogy emlékezetből nyomtam a bulit, de sebaj, így is baromira élveztem, ti meg remélem nem haltatok bele a hamis hangokba :) Bocs... Amúgy csók az Atesznek, baromi jól szólt a színpad (már ahol ép maradt a kontrol). A Főnök szegény buli közben majdnem szétaggódta magát darabokra, de szerencsére nem történt haláleset, nem jött ki a Fókusz, stb. mindössze egy vasasztal karatélyozódott ketté a nagy táncmulatságban. Hiába, aki a szolid deathgrind rajongókhoz van szokva…

Aztán már csak buli után a takarítááás, lecgó hóm és másnap Barcika!
2004-10-29, perso
 
   2004-10-09 - Szekszárd - Sportcsarnok
És újra, és igen, és jeee, Szexárd Sziti, a sztónerthrash és a kergepank hazája, és bár nemfelejtünkprométheuszpark, azért még mindig mindenütt jó, ha jó a vége. Sziasztok!

Kiegészülve Mista Crimsonnal és kedves nejével, aki a Pencus, meg a Krisztinával (de ő már sztenderd bandatagnak számít), útnak indultunk és kábé ezermilliomodszorra is átvágtunk a Szfvár-Szekszárd ösvényen, megközelítve a Sportcsarnokot, ahol már mozgolódott a rokkerhad. Ami nem is csoda, elvégre egész nap tehetséget kutattak a szakemberek.
Jamerezegy olyan buli volt, hogy egész nap folyt a kutatás, aztán mintegy hab-a-tortán alapon fellépett a 3 dobogós banda, meg a Depi, a Kispál, a Rómeó meg a CDT.

A gyönyörű délutáni napsütésből iszonyatos sokkhatásként szakított ki minket a hajléktalan bölcsész rokkerpanknak álcázott Acélos Bali. Mit mondjak, aki látta már szakállal, az tudja miről beszélek. Kemény. És a helyzet csak fokozódott, így hát a sörlegurítási indítványt ellenszavazat nélkül elfogadtuk. Közben kipakoltuk a bjutikot, ami különféle mintázatú szabadidős felsőruházati termékekkel (gyk. mackófelsőkkel) bővült. Legalább a kínálatunk legyen sportos, ugye :)
Ezután, mivel nem akartuk elvesztegetni az egyik utolsó barátságos-időjárásos estét, kimentünk a csarnok elé, ahol Mr. Kekszkész barátkozott az új albumunkkal a kocsiban. Ne feledjétek, szegénykém el van szigetelve tőlünk, le is maradt még az énekfelvételek előtt, azaz most hallotta először egyben a tényállást. Szerencsére nem kell újravenni semmit :)
Ekkor hirtelen előkerült egy pöttyöslabda (klasszik modell). Nekünk se kellett több, gyorsan passzolgattunk vagy egy órán át, a körülöttünk állók legnagyobb örömére, hehe. Közben befutottak dr. Grindman emberei is, akik szintén komoly gömbérzékről tettek tanúbizonyságot.

Érdekes volt amúgy, hogy aránylag kis színpad volt meg hang, már nem magunk miatt, nekünk ez pont kényelmes, de a Kispált még sose láttam ilyen kis helyen. Bevallom azt hittem duzzogni fognak, de látszólag nem zavarta őket, jó kis garázsos fílbe tolták.

Kábé fél 1 magasságában már sikerült is színpadra lépnünk. Nem mondom, hogy nem fáradtunk be addigra, azért ez már beleesik a későn kezdés kategóriába. Szerencsére a közönség baromi aktív volt, nagyon jól kenték, és ez fellelkesített minket is. Tényleg beleadtak apait-anyait, jelentős mértékben nekik köszönhető, hogy ilyen jól sült el az este. Mi speciel voltunk már jobbak is, szó se róla, de mondom, mint buli, teljesen ott volt a toppon a téma. Csak lehetett volna az egész egy-két órával előbb, régen voltam ennyire szétesve meg befáradva koncert végén. De nem is tudom, ilyen titkos belső infókat miért írok ide, a végén még tényleg elhiszem, hogy ez egy napló :)

Na csók.
2004-10-15, perso
 
   2004-10-01 - Mödling (A) - Vohrlaut Festival
Kis hazaröffenés után már vissza is tértünk Öszterájhba. A mostani célpont egy ilyen bécs-külsői feszkó volt, ahova Pauli haverunk hívott meg minket, valami korábbi osztrák fellépésünk alapján. Szóval irány Mödling!

Az sógoroknál eddig még nem volt szerencsénk Ifjúsági Házban játszani. Nemtom mennyire vagytok képben, de Ajrópában ezek az intézmények nem olyanok ám, mint itthon, ahol elsősorban kiváltságos középkorú hölgyek és urak menhelyéül szolgálnak, akik bőszen szervezik az évi egy-két nyugdíjas kimittudot, meg gombfociversenyt, meg telefonkártyagyüjtő-találkozót, jópénzért, naná. A fiatalokat ténylegesen mozgósító és érdeklő rendezvényeknek nagyritkán engednek csak teret, persze hatalmas és látványos gesztusként (elvégre ők jobban tudják, mi kell nekik) és az első hangos szó ürügyén már száműzik is őket megint, sokszor a biztonságiak baráti körének bevetésével. Finomabbnál finomabb sztorijaim vannak ebből a mondakörből: volt, hogy anno kitiltottak minket egy művházból, mert "balhé volt" és utána ugyanazt a "balhés" koncertünket emelték ki az év végi visszatekintésen, mint a legsikeresebb, legtöbb embert vonzó rendezvényt, büszkén verve a mellüket, hogy mekkora szervezők... ők, akik olyan szinten voltak rugalmatlanok, hogy épphogy cipőkanállal sikerült csak összehozni az egészet, extradurva szervezkedések árán. Asszem ezekről a Körmi tudna bőven mesélni, majd egyszer kiadjuk a memoárjait dupla dévédé formájában.

Szóval nem mindenhol honos ám ez a jó kis kommunista tempó, van ahol komolyan veszik mind az Ifjúsági, mind a Kultúrház elnevezést és örömmel rendeznek akár kisebb rock-metal fesztiválokat is (meg minden egyéb kortárs agymenést) merugye addigse lopunk-csalunk-rabolunk. Vagyis ti, fiatalok :) És milyen igazuk van, ugye. Sokszor szembesültünk már ezzel pl. Belgiumban: Jugendhaus, de ugyanúgy rendesen kiszolgálják a zenekarokat, mintha egy igazi rock klub lenne, sőt általában ott lehet aludni, meg minden, és az üzemeltetők (gondolom önkormányzat) részéről kirendelt "felügyelők" vagy mik, szóval a látszólag is felnőttek nem azzal töltik az estét, hogy szúrós szemmel méregetik a fiatalokat, közben mintegy erőfitogtatásul megtiltva ezt-azt, hanem szendvicset kennek, jegyet szednek, ruhatároznak, szóval segítenek, ahol tudnak. Közben kedélyesen csevegnek, kérdezgetik, nálunk hogy megy ez, szóval lelkesek. Max. töményet nem lehet kapni a büfében és megkérnek, hogy ami illegális, azt az épületen kívül intézze, aki olyan (ééérted, nem agyonver, ilyesmi – más téma, de Belgiumban volt olyan klubos, aki felhívta a figyelmünket, hogy náluk ezmegaz illegális ám ,hiába közel Hollandia, ezért aztán ki ne menjünk az utcára rosszalkodni, mert elvisz a rendőr, inkább maradjunk a klubban, oda nem jönnek be...) De ezek a szűkítések beláthatók, főleg, hogy cserébe a koncertet államilag anyagilag is támogatják, így olcsó a jegy, jó a hangosítás, és nincs para, hogy kifizetnek-e. Azt mondanom sem kell, mennyire nem téma, hogy ki miben van, hogy néz ki, „ezekamaifiatalok” meg ilyenek. Hiába, náluk nem volt "elmúlt 40 év", pont egy generációval lazábbak. Nálunk valószínűleg ilyesmi akkor lesz, ha majd mi megcsináljuk a gyerekeinknek.

Ennyit a kulturális ismeretterjesztésről és az ismerd meg Európát mozgalomról – vissza koncerthez. Ezen az estén 4 banda volt, vegyeses a hácétől az atmoszférikus altermateknumetaldeath'n'rollig. Szintén király hangosítás, készséges személyzet - a keverős pl. nem átallotta effektezni az éneket, ráadásul a hangulatnak megfelelően. A hülye. Pedig alhatott volna, vagy sörözhetett volna a büfében. Na mindegy.

Háhá, képzeljétek, megtalált minket két spanyol srác, széles mosollyal, hogy na, ki beszél itt spanyolul? :) Mondtuk, hogy hát ti :) nekünk csak a nevünk spanyol, de nem sértődtek meg, kérdezték, hogy jött, meg ilyenek. Az egyikük ráadásul basszeros volt, mondta is, hogy király, majd tanulunk egymástól :) na, gondoltam, csak várd ki a végét, amit tőlem tanulsz, azzal nem jutsz messzire... főleg amikor láttam, hogy ilyen basszusszintitöl kezdve a jazzig terjed az érdeklődése (ö volt a basszeros az atmoszférikus altermatekstb. bandában) De bejött nekik a buli, persze főleg a perka, latino rhythms, cool!

Játszott egy Bomb Squad nevű oldschool hc banda is, kemény figuráknak tűntek, nagy Agnostic Front jellegű tetkók, ilyesmi, na ők voltak az elsők, akik mosolyogva jöttek felajánlani, hogy bármilyen cuccuk megtetszik, ne habozzunk használni! Kibírtam, hogy ne kunyeráljak tőlük semmit, pedig a basszer cucca nagy állat volt: ampeg 8x10 láda, svt2pro fej, mellé egy hughes & kettner 1x15 láda, rajta egy trace elliot fej... ember, ezzel le lehet bontani egy lakótelepet!

A bulin egész sok olyan arc jelent meg, akiket egy héttel korábban ismertünk meg a Szene-ben és még határozott mozgás is kialakult. A bandán belül megoszlottak a vélemények, hogy melyik volt a jobb buli, a bécsi vagy ez, nekem ez még talán jobban bejött, köszönhetően az egy-két elvetemültnek, aki végigzúzta-vicsorogta a bulit. Jó volt, na. Asszem szeretek arrafelé játszani.

Reszkess Szexárd, jövünk!
2004-10-06, perso
 
   2004-09-25 - Wien (A) - Szene / + Mudfuzz
Szevasztopol!

Elöször is: elkészült az új lemez! Holnaptól már gyártatás, aztán jövö héten a boltokban is lesz a rokk! És persze megrendelhetitek tölünk is, lásd shop, news, meg minden!

Na de vissza a földre: az utóbbi két hétben kétszer is labancföldre látogattunk, sógorzúzás céljából.

Szeptember 25-én Bécsben játszottunk egy 4 zenekaros megmozduláson. Ide a Mudfuzz hívott meg minket, akiket onnan ismerünk, hogy az énekesük, Andy a Cay-osban kente ezelött. Öket meg onnan ismerjük, hogy... na jó, rájöttem, hogy semmi értelme belemenni :)

Elég korán indultunk Bécsbe, mert szeretünk ott idözni - elvégre a legközelebbi európai város. Nem kell zúgolódni meg hazafiaskodni, aki nem vak, az látja mi a lényeg, hogy idézzek is mindjárt. Szóval szeretünk irigységgel telve szambázni az "apám itt mindenvan, nálunk mérnincs mindenvan?" életérzés jegyében. A körutunk igazából 99%ban ugyanaz - (használt)lemez-bolt(ok), deszkás-rockabillys-hc-s bolt, képregénybolt, müanyagfigura eksön és természetesen Emese cimboranénk tetkóstúdiója (béliszeskávé nyámnyám). Közben tátottszájjal bámulás, kacatosboltok, és ha netántán extrajó az idegrendszerünk, akkor hangszeresbolt. De az veszélyes, még a végén leáll a szivünk.

Estefelé becuccoltunk a Szene-be. Én még sose voltam ott, Körmi már egyszer régebben Primuson, de állítólag a Szene-ben volt a legutóbbi Sepultura buli is, meg a Pro-Pain, Do or Die, stb. Jó kis klub, semmi cicoma, de frankóságos elrendezés, meg persze a külföldön szokásos hideg-meleg kaja, sör, üdítö, gyümölcs. Jó szarul szólt a cucc is, gondolhatjátok...

Volt elöször egy német brigád, Soulfly meets Pantera style, nem rossz kezdés, aztán mink, aztán Mudfuzz (ez ilyen modern rock-metal, majd meghalljátok a Kultiplexben), aztán egy Sinus nevü alteros-matekos cumó, nagyon beborult ritmusszekcióval és egy elöadómüvészkedö effektbajnok énekes-gitárossal. Jó volt.

A személyzet nagyon készséges volt, segítettek mindenben. Igen, ezt sajnos ki kell emelnem, mert nem minden személyzet érzi át "kiszolgálói" mivoltát (extra szpesöl tisztelet a kivételnek!). Pedig bizony ök vannak ám a (nem is a zenekarért, sokkal inkább a) közönségért. Mindenesetre tölünk nyugatabbra még nemigen futottunk össze kiskirálykodó technikusokkal. Itt is körülugráltak minket, jól szólt a színpad, állítólag jól szólt kifelé is, mi kell több? Pedig a Máté majdnem legyilkolta a színpadkeveröst egy törött dobverövel :) aztán még majdnem szegény áldozat kért elnézést... persze a Máté azt állította, hogy véletlen volt, de tudjátok kinek mesélje :) "ott vagyunk már?!"
A közönség pedig meghallgatta a bulit - nem szedték szét a helyet, de végig figyeltek, tapsoltak, buli után pedig ismerkedtek (majd rá egy hétre sokan megjelentek Mödlingben is).

Jó volt, szép volt, jeee. Tényleg, ti hallgattatok annakidején Garázst? Szüzhártyaszaggató JEEEE!!! Ez csak úgy eszembejutott.
2004-10-05, perso
 
   2004-09-03 - Várpalota - Várudvar Szabadtéri Színpad (Várfesztivál)
Az alábbi beszámolóban említett gitározós stúdióhét végére is jutott egy rockbuli. Napközben még gitározgattunk-díszítgettünk, ilyesmi, este pedig útrakeltünk, hogy életünkben elöször(!) koncertkedjünk Várpalotán. Bizony-bizony, 10 év kemény munkája kellett hozzá, hogy felléphessünk, Fehérvártól 15 kilométerre. Kömény but true.

Nagyon jó helyszínre került a buláj, a várudvarra, igazi klipforgatós díszletek közé. Sajnos nem voltak túl sokan, valószínüleg a helyi mércével mérve drága belépönek és az idözítésnek köszönhetöen (egy héttel a Fehérvári Zenei Napok elött kockázatos húzás volt, ez tény). De jó hangulatú buli kerekedett, megint meg voltunk hülyülve eléggé, mondom, nem egyszerü átállni a stúdióról az elöadómüvészkedésre. Körmi lökte a hülyeséget, inkább házibuli volt, mint koncert, ilyen beszélgetös konferálásokkal, ami balul is elsülhet, mert belassítja a bulit, de nekem nagyon bejönnek az ilyenek, nincs hösködés, meg "mi vagyunk a zenekar, ti meg a közönség" fennhéjázás, közös bulizás van. Látszólag a jelenlevök díjazták a mókát, bár mondom, ez nem volt az a szétszedjük a helyet típusú buli.

Rajtunk kívül fellépett még a Wackor és a Septicmen, vagyishogy ök azok, akiket vágok a fellépök közül. Wackorral egész évben nem láttuk egymást ennyiszer, mint mostanában, pedig tök közel lakunk egymáshoz. De hát így jár aki rockzenészesdit játszik, nem egyszerü összefutni a kortárs keményekkel, max. ha együtt lépünk fel, amúgy mindig egyszerre rójuk az utakat, csak éppen mindenki másfelé. Érdekes mi, hogy tulajdonképpen alig ismerjük az aktív bandákat: péntek-szombaton általában a saját bulinkon vagyunk, nem tudunk megnézni másokat. Szopi.

Na ez egy ilyen lájtos buli volt, semmi többet nem tudok elmondani. Köszönjük a lehetöséget, a fehérváriaknak, hogy átruccantak, Wackoréknak a dícsérö szavakat, a nagyon szép arcú lánynak a vizuális élményt, a néninek, aki a pénzünket sörre cserélte, az áldásos tevékenységét, a kidobószerüségeknek az inspirálóan tenyérbemászó nézést, a Körminek a sósperecet, a Sanyinak a krítörös vokálmunkát, a Szabinak azt, amit nem szabad, de jó, a Krisztinának a segítséget, és a fönökömnek, hogy csak most ért be melóba, lehetövé téve, hogy rátok zúdítsam ezt az agyömlést. Peace.
2004-09-09, perso
 
   2004-07-30 - Hajdúböszörmény - Kotta fesztivál / Debreceni EST színpad
A nyugati oldal után jöjjön a keleti oldal: Bécs után Hajdúböszörmény.

Még sose játszottunk a Kotta fesztiválon, kíváncsiak is voltunk, vajon mi vár ránk. Hát, elsősorban sok sár, köszönhetően a folyamatos esőzéseknek. Miután rövid terepgyakorlat és a kisbusz képességeinek tesztelése után bejutottunk, egész kis otthonos környezet fogadott minket. Aránylag kis területen (mármint a többi feszthez képest) egy nagyszínpad, egy nemtommilyensátor és egy kiszínpad volt elhelyezve szabálytalan rendszerben, kiegészítve kőépületnek tűnő kőépületekkel.

A nagyszínpadon épp a Frogshow játszott, ilyen amcsi keményrokkot, vagy mit, ilyen neográndzs szerűséget, szerintem marhajól, komolyan, élvezet volt hallgatni, fasza vokálok, minden, igazán odaillet a fák közé, lemenő nap, sör... aztán meg mászkáltunk ide-oda, belenéztünk ebbe-abba, próbáltuk felvenni a tempót a nagy utazás után. Szerencsére volt sok jó banda, úgyhogy hamar elkaptuk a fonalat. Nem sorolnám fel mindet, még a Phaidont kiemelem, most láttam őket először, és igazán szórakoztató a produkciójuk, betépett rokk egy abszolút gátlástalan énekessel.

A közönség picit álmos volt, de szerencsére az előttünk játszó Watch My Dying alatt azért elkezdett ébredezni. Még mindig nem voltunk biztosak a buli kimenetelében, de - a nyáron más sokadszorra - kellemesen csalódtunk. Baromi jó lett a buli, aránylag meg is szólalt, a közönség pedig hálistennek elvesztette a fonalat és az eszét is egyszerre.
Itt jegyezném meg, hogy - a mi szempontunkból - ámblokk az összes fesztivál nagyon jól sikerült, ami több, mint nagyszerű, különösen, hogy két év után új lemezre készülünk. Nagyon-nagyon köszi!
Szóval kialakult a rokenroll, és végül az egyik legjobb hangulatú buli lett a Kottás.

Hazafelé részt vettünk egy fakultatív programban, sárdagasztás címszóval. A fesztivál vendégmarasztaló környezete úgy döntött, hogy bizony ránkfér még egy kis testmozgás: a kisbuszunk előbb megfeneklett, majd megkötött az iszapban. Szerencsére még kérhettük a közönség segítségét, és ők kihúztak a sza... akarom mondani sárból.
Aztán már csak a benzinünk fogyott ki (elromlott a kijelző...), de mázlink volt, és pont egy benzinkút közelében, így csak minimális tologatásra volt szükség.

A többit tudjátok: felcuccolás a másodikra és összeesés. Hát csoda, hogy ennyi testmozgás mellett ilyen jól tartjuk magunkat? :)
2004-08-17, perso
 
   2004-07-29 - Wien (A) - Shelter / + Cay-Os; Punishment
Erre a hétvégére (vagyishogy csütörtök-péntek) egy elég komoly túrát iktattunk be, egy lájtos kis Bécs-Hajdúböszörmény távolságot. De:
1.) még sosem játszottunk a Kottán
2.) ki tudna ellenállni kedves osztrák sógoraink, a Cay-Os invitálásának, főleg, hogy a patinás Shelter klubba térhettünk vissza.

A Shelter egy nagyon furi hely. Picike, lepattant, de mégis belakható, nameghát hihetetlen, mennyi banda kente már ott, akit szeretünk. Most nem sorolgatok, egyedül a Konkhrát emelném ki, akiknek a plakátját csak most szúrtam ki. A Konkhrában játszott (egy ideig) az első Machine Head lemezen csépelő Chris Kontos és a "minden-bandában-gitározott-már" James Murphy. Mivel ők is rajta voltak a turnéplakáton, feltételezem, hogy ők is megfordultak a Shelterben, ami azért több, mint gyanús. Na mindegy, mindenesetre napjainkban is játszanak ott kultikus bandák (pl. Nekromantix).
A másik gyanús, hogy egy ilyen kis helyen (kb. Riff-Röff méretű), hogy szólhat így a cucc?! Nagyon megriffröffent (bocs). Mondjuk Máté mesélte - tudjátok, perkás, Skizodigital, de többször nem mondom el :) - hogy a CBGB's-ben ugyanez volt a fless: a matricák tartották össze, sörösdoboz volt a hangfalakban, de mégis úgy szólt, mint itthon soha. Miért van ez? Na már megint a rinya.

Odafelé még beugrottunk a MusikProduktivba, nem volt rossz, de hanyatt sem estünk. Aztán korzóztunk egyet a belvárosban, az már inkább bejött. Lemezbolt, képregénybolt, ilyesmi, öröm-bódottág az ilyen nagyranőtt ovisoknak, mint mi. Este meg ugye a buli.

Egész sokan összejöttek, elvégre két helyi menő játszott, meg mi is voltunk már ott, jó kis hangulat alakult ki. Persze osztrákék nem olyan forróvérűek, mint hazánkfiai, de teljesen kedvesek voltak, bólogattak, tapsoltak, páran taszigálták is egymást. A főnök is megdícsért minket, mondta, hogy már a múltkor is bejöttünk neki, de így másodikra meg végképp meggyőztük. Tyufutyufu tenkjú!

Még buli után hazaverettünk, hogy ezzel is csökkentsük a távolságot.
2004-08-14, perso
 
   2004-07-24 - Fonyód - EFOTT / RockBlues színpad (éjfél)
Persze-persze, megint késésben vagyok... de nincs kedvem kihagyni egyik bulit sem, úgyhogy jöjjön az EFOTT!

Király környezetbe helyezték idén a bulit, Balaton-part, hóm szvít hóm... mingyá sírok...

Mivel a Körmi egy nappal előbb elhúzott Fonyódra, Kecskés úr meg eleve arrafelé éldegél, összeszedtünk pár havert a Szabival segítségnek. Na ez azt eredményezte, hogy már pakolásnál elindult az ökörség és nem is maradt abba Fonyódig. Útközben még beugrottunk Gergiboyért a tattóba, és már verettünk is a turisták (ex-)paradicsoma felé.

A helyszínen remek idő fogadott minket, az egész heti kánikula után a hétvégére jó kis esőreállós-szélviharos-homoknyelős genya lépett életbe. Node sebaj, kit érdekel az időjárás, ha derékig állsz a Balcsiban, miközben a Zsoláék zúzzák a Testamentet a színpadon vadul? Ez már hevi.

Persze sok haver tiszteletét tette, nem is beszélve a hasonszőrű bandákról, szóval volt kivel elszórakozni az időt kezdésig. Csak a fos idő nyomta rá a bélyegét a bulira, komolyan mondom, nem hittem el, hogy nyár közepén fázni kell. Amúgy a program eléggé a szokásos fesztiválos volt. Már megint a semmi közöm hozzá kategória, de igazán ráférne egy kis változatosság a nyári fesztiválok felhozatalára. Mindenhol szinte tökugyanazok léptek fel. És addig oké, hogy az undergroundba nem ásnak bele, naná, hogy leszarják, én igazából a Nagyszínpad(ok)ról beszélek. Hogy akarnak így sok embert az amúgy is egymást érő fesztekre? Na mindegy.

A koncertről csak annyit, hogy rég nyeltem ennyi homokot, de az orromba még annál is több jutott. Max mester keverte a bulit, vagyis próbálta menteni a menthetetlent, gondolhatjátok, mekkora fless lehet szabadtéren, szélviharban kikeverni valami hangzást... plusz a közönség vagy tíz méterre volt tőlünk a kordon miatt. De sebaj, megtettük, amit meg kellett, rokk.

Buli után picit még berúgtunk, és persze megvártuk a Cybornt, akik nagyon jól kenték, mégha a közönség nagyrésze szét is széledt addigra. Aztán meg hazahúztunk.
2004-08-13, perso
 
   2004-07-17 - Tokaj - Hegyalja fesztivál / India színpad 22.30
Na egy lendülettel: Tokajhegyaljafesztivál!

Most csak szombaton koncerteztünk, de nehogy azt higyjétek, hogy a pénteket henyéléssel töltöttük. Dév haverunk börszdéjpartiján kellett jól érezni magunkat. Mit mondjak, ment is, nem volt gond! Haverek-kaja-pia-medanszié, mi kell több?! Ahogy szkreccsmászter Ferike mondaná: tyufu-tyufu-tenkjú!

Szombat délben randiztunk a próbahelyen, majd sebtiben nekiveselkedtünk a pakolásnak, hogy még 1 előtt lendületet véve, röpke 4 óra autózás után már be is gördüljünk Tokajba. Gyönyörű az a környék, Tisza meets Bodrog, meg minden, állítólag a boruk se rossz, nyüzsgött is a hely, sokan voltak és jórészt kellően részegek :) Összeszedtük SkizoMátét (perkamászter) és már üvöltött is a Góranga a hallójáratainkba bele. Persze, hiszen ismét megcsíptük az India színpadot.

Mivel időben odaértünk (fél 5 után valamivel), mentünk egy-két kört, hogy felvegyük a fílinget. A Nagyszínpadon épp a Depi hangolt, a mellette lévő nemtommilyenen pedig nem más kente, mint Kill, a Birály! Na ezt nem értettük: miért nem Bill kapitány nyomja a Nagyszínpadon?! Nem azért, voltak szép számmal Depin is, de 1. Bill az Bill 2. kicsordult a tömeg a sátorból 3. a Depiék is jobban jártak volna a sátorral, mert a kevesebb nézőjük jobban mutatott volna ott, mint a mezőn. Na mindegy, still none of my business...
Belenéztünk még ebbe-abba a koncertünkig hátralévő pár órában, de mélyebb nyomot nem hagyott egyik sem, max Dopeman kísérőzenekarán döbbentem le, baromi jól kenték a jazzy beütésű alapokat, és szerencsére a főnök is hagyta őket érvényesülni (képzeljétek, a Szabi ilyen szegről-végről rokona volt a billentyűs). Szóval bejött, bármennyire is azt hittem, hogy na az tuti nem nekem való. Még Dopeman is egész szimpatikusan vezényelte le a bulit, tahózás ide vagy oda, színpadra termett ember, az fix.

Na aztán már nemtom mi volt meg hogy, egyszercsak abbamaradt a kántálás, és mi következtünk. Ugyanazok hangosítottak, akik Mezőtúron, nem is volt gond, befelé legalábbis faszányosan szólt. Belelendült a népség is, Slipknotbaba is megtámadott párszor, király!

Gondolom már feltűnt, hogy a saját bulijainkról nem írok sokat, de valahogy nehéz ezt így belülről elmesélni, mert nyilván másra figyelek, mint egy néző, meg valahogy nem is sokra emlékszem így utólag, csak annyira, hogy jó volt-e, vagy milyen. Ez nagyon jó volt, hasonló, mint a mezőtúri (talán az még ennél is jobb volt egy picivel), megint vigyorogva jöttünk le a színpadról, állesz hepinessz!

Koncert után belenéztünk a Kosheen-ba, kíváncsi voltam, mert nem láttam őket Szigeten. Bejött, hogy (félig-meddig) élőben nyomják: dob-gitár-jövőhét. És nagyon jól énekelt a csajszi. (Irigység on: azért megnézném, mennyi kütyü volt a hangján. Irigység off: persze nem attól énekelt jól. De azért mégis >:))

Utánna elkezdett szakadni az eső, mi meg hazavágtattunk (pikk-pakk, mindössze 4 óra alatt...)
2004-07-19, perso
 
   2004-07-09 - Zalaegerszeg - Atlantisz
Picit össze kell szednem magam, lemaradtam a beszámolókkal.

Tehát ez itt a Zalaegerszegi buli - Regős Bendegúz szavajárásával élve - memoárja, Mely Pediglen A Mi Urunk MMIV. Évének VII. Havában, Annak Is A IX. Napján Tartatott.

Nem volt egyszerű összekaparni magunkat a pécsi (Rockmaraton) rokkerkedés után, de belelkesítette a brigádot az ötlet, hogy tegyünk egy kis balaton-parti kitérőt. Persze az idei nyárra jellemző összevissza időjárás megviccelt minket, legtöbbször egyszerre csinált mindent (a kedvencem: süt a nap, közben esik az eső), nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen fos idő nyáron. A legjobb az volt, hogy amíg a vízparton voltunk, addig beborult és esett, de ahogy indulnunk kellett, egyből hétágra sütött a nap... de nem hagytuk magunkat befolyásolni, és csakazértis jól elvoltunk.

(Zárójeles sztori: ahol ebédeltünk, egy ilyen speciálisan balaton-parti vendéglátó egységben - tudjátok, ami ugyanennyi beruházásból akár jó hely is lehetne, de ezt megakadályozza az ízlés teljes hiánya - felismert minket a felszolgáló srác! Akkor ez már a rocksztárság? :))

Zegen már kismilliószor játszottunk, de Mazsi haverunknak azért sikerült összeszerveznie egy új helyet. No persze nem úri passzióból: sajnos kis hazánk maximum lelkesedésben gazdag, ami ugyan dícséretes (már ha igaz), de nehéz belőle fenntartani egy klubot. Így hát működik a vetésforgó, klubok jönnek-mennek, de ez egy egész más sztori, csak régi vesszőparipám, és ha eszembe jut, nem tudok leállni :) szóval erről majd máskor.

Nem rossz hely ez az Atlantisz, bár a szemtanúk közül most biztos sokan rákérdeznének, hogy ugyan mire alapozom ezt. Ezért módosítok: láttam már rosszabbat, "belakható" volt, az meg már elég a "nemrossz" kategóriába kerüléshez. 2 dolgot kéne valahogy megoldaniuk, hogy jó legyen: 1. kéne egy lift, mert reménytelen a sok szarunkat fel- és lerángatni azon a hosszú és kanyargós lépcsőn 2. a színpadból ki kéne operálni a DJ pultot, mert abszolút bezavar (nem lehet elférni tőle, a színpadi "dizájnról" nem is beszélve). A hangosítástól se estem seggre (van olyan rendszeres olvasó, aki ezt nem tudta előre? :) de ez egy kis klub volt, nagyjából be lehetett szólni alapokról - meg asszem volt ilyen szokásos "környékbeli lakók" para is, csak nehogymá asziggyétek, deköcsögez, mámegen mitszólbe?! Na.

Nézők, mint olyanok nem voltak túl sokan, pedig volt Social Free Face és Sear Bliss, sőt az ózdi rocktesók (Remorse), meg ugye mi is ki tudja hányszor voltunk már itt, elhintve bűnös zenénk romlást hozó magvait a környéken, pólóing és kompakt diszk formájában. Ment a fejtegetés, hogy mi az oka, a Volt fesztivál, vagy simán a "nyár vs. füstös klub" fless, vagy a "kevés pénz vs. sok fesztivál" fless, nobody knows... Szerencsére nem ittunk sokat, mert x sör után garantáltan elhangzottak volna a "netán végleg kihalt a rock?" kezdetű gyászhimnusz magasztos rigmusai. Persze azért elvoltunk, meg szerintem a bulink se volt rossz, jót szórakoztunk a maréknyi rokkossal.
Jó volt újra látni az SFF-et, egész elérzékenyültem, régi szép idők, old school SCHC, fiatalság-bolondság, meg még egyéb mondások jutottak eszembe. A Sear Bliss-t még mindig nem értem, szori. Zsoláék meg istenek, semmi többet nem tudok elmondani. Így visszagondolva, az egész este a "childhood revenge" fedőnév alatt zajlott, mert az SFF által előidézett nosztalgiahullám (múlidéző holttestem) a Remorse bulin végképp elélvezett: ekkora oldschool thrash ilyen profin, apám, Testament, Exodus, Sepultura (szigorúan Beneath The Remains) - már szinte sok a jóból. De csak szinte, mert nekem semmi sem elég, ó jee :)

A vége mindig ugyanaz: pakolás, góhóm, pakolás, góhóm, van-tú-szlíp.

Asszem rég hordtam össze ennyi hülyeséget, és higyjétek el, nem érdemes keresnetek az összefüggéseket, mert ha megtaláljátok, olyanok lesztek, mint én. És legyünk őszinték: kell ez nektek?
2004-07-18, perso
 
   2004-07-08 - Pécs - RockMaraton (Malomvölgyi Arborétum)
Ákos barátunk meghívásának eleget téve idén is lezúztunk Pécsre egy kis metálkodás erejéig.

Eléggé kakukktojás voltunk a programban. Sose hittem, hogy egyszer modernnek fogom érezni a zenénket, de itt bizony mi voltunk az egyetlen brigád, akik nem a 70-es, 80-as évekből merítettek.
Szerencsére kiderült, hogy a főleg Ossián, Pokolgép, Iron Maiden, ilyesmi pólókban nyomuló rokkosok benne vannak egy kis "keverékmetal" zúzásban is, ha arra kerül a sor (és ha már egyszer nyár van meg fesztivál).

Kábé kétszáz fok volt, nem voltam benne biztos, hogy nem fogunk leesni a színpadról a program felénél... hál' istennek idén már nem nappal szemben állt a színpad, az elég kegyetlen volt két éve. Mivel a hangosítók (Norbi és szabadcsapata Győrből) már oda-vissza, kívül-belül ismernek minket, ezzel nem volt para, röffent a motyó, mi meg nyomtunk egy kis felszabadult ugribugrit a fekete seregnek.
Mindenkinek köszönjük a lehetőséget, hogy megnéztétek-hallgattátok a bulinkat, mégha nem is tradícionális metal, meg hogy kaptunk sört koncert közben, meg ilyenek. Jó buli volt!

A koncert után intenzív agyelhagyásba kezdtünk (ott aludtunk a fesztiválon), aminek meg is lett az eredménye, szerintem kivívtuk az öreg rockerek megvetését a beksztédzsben :) na ja, mi sem vagyunk mai gyerekek, de nekünk még belefér egy kis veszély.

Összességében baromi jól éreztük magunkat, másnap meg nekieredtünk, hogy egy kis balatoni kitérő után megzúzzuk Zalaegerszeget.
2004-07-12, perso
 
   2004-07-03 - Pozsony / Bratislava (SK)
Most biztos meglepődtök (már ha valaki egyáltalán figyeli a turnédátumainkat), hogyhogy Pozsony?

Nos úgy, hogy a diószegi (Sladkovicovo) buli ilyen városi rendezvény lett volna, ahol mi mint egyetlen rockmetal különítmény riogattuk volna a nagyérdeműt, és ez nem ígérkezett túl fílingesnek. Már majdnem maradtunk Death Angel-en (vagy Soulfly-on) de ugye annak meg lőttek. Szerencsére egy kis keverés eredményeképp sikerült átütemezni a rokkot Pozsonyba (tenx tu Last Chance). Na így.

Elég hosszú az út Mezőtúrról Pozsonyig, és ez ilyen koránkezdődős buli is volt, de sikerült odaérnünk időben. Ez részben annak köszönhető, hogy képzeljétek: simán átmentünk a határon. Hihetetlen. Az EU kevés kézzelfogható eredményeinek egyike, hurrá!

Pozsony szép környéken van, de sajna ez a városról nemigen mondható el...(már amit mi láttunk belőle). Elég panel. A művház, ahol kentük, az is ilyen oldszkúl szocreál épület volt, emeleti színházteremmel. De kedves szervező + beksztédzs, kaja, pia, süti - fel nem foghatom, hogy ez itthon hogy a francba maradhatott ki teljesen az életünkből. Először azt hittem, ez csak a "gazdag" nyugatiak kiváltsága, de ugyanez volt a Szerbiában is, sőt évekkel ezelőtt Szlovéniában is, most meg itt is. Kb. 350 - 400 forintos belépő mellett (4 zenekar). Akkor mégse pénzkérdés? (Persze, hogy nem, számolj utánna, mennyibe kerülne sör+ásványvíz+szendvics, nyilván nem hegyekben, és ez mennyit javítana a közhangulaton.) Na már megint a rinya.

Ahogy gyülekezett a nép, kezdtünk aggódni. Már voltak vagy 150-en, de még mindig szinte csak kopasz, bakancsos legények, szép címeres/egyenfeliratos pólókban... megspékelve egy-két Szabiméretűvel... de a kábé 3 darab hosszúhajú megnyugtatott minket, hogy nem a magyarokat akarják megklopfolni, a főbanda miatt vannak itt. Tényleg nem is volt balhé, sőt érdeklődve végignézték a bulinkat, abszolút nem volt para, látszólag tetszett nekik a mutatvány (mondták a többiek, hogy még szerencse, hogy nekünk is van egy kopaszunk, hátha azt hiszik, hogy rokonlelkű vagyok, bár jobban belegondolva nem biztos, hogy szlovák nácik között előny kopasz magyarnak lenni...) Na mindegy, písz, frídom, hepinessz, még cédéket is vettek, itt is elhintettük a magot, annyi nekik :)

Még egy szó a közönségről: bármilyen hihetetlen, de feltűnően a zene miatt voltak ott. Itták a söröket vadul, két zenekar között üres volt a terem, irány a büfé, de az első hangokra jöttek vissza és figyelték(!) a műsort. Nyilván nem volt nagy őrület, először voltunk ott, csak néhányan vágták, kik vagyunk, de végignézték, végighallgatták, tapsoltak, ilyesmi. Nem volt fekvehányás, tahózás, buli volt.

Mindent egybevetve korrekt hétvégét zúztunk szanaszléjer, soha rosszabbat!

Eheti ajánlatunk:
Pécs - RockMaraton (csütörtök)
Zalaegerszeg - Atlantisz (péntek)
2004-07-06, perso
 
   2004-07-02 - Mezõtúr - Wanted fesztivál / India színpad (éjfél)
No háj!
Kalandtúra folytatódik!

A mezőtúri Wanted fesztivál egyike a legellentmondásosabb fesztiváloknak CDT szemszögből. Egyrészt mindig nyögvenyelősen kerülünk csak be, másrészt viszont talán ezek a bulik sikerülnek a legkirályabbul a nyáriak közül. Ezzel már el is árultam, hogy most sem volt másképp. De nem rohanok annyira előre.

A szokásos délutáni szedelőzködés után nekieredtünk, elég korán, mert hivatalosak voltunk Gergő cimboránkhoz Törökszentmiklósra egy kis kertiparti erejéig. Ezúton is köszönünk mindent, nagyon jól éreztük magunkat, csók a családnak és perszehogy isten volt a lábszárpöri!

Utánna áteveztünk Mezőtúrra. Sajnos az égiek nem vették figyelembe, hogy nyár van meg fesztivál, elég nyálkás volt az idő (meg szerintem hideg is, de én fagyosszent vagyok, úgyhogy ez nem mérvadó).

Azt kell, hogy mondjam, hogy idén nem voltak túl sokan Mezőtúron, legalábbis tavaly simán vagy kétszer ennyinek tűnt a népsűrűség. Mondjuk nem is volt túl erős a felhozatal, meg ugye jött még a keverés a Death Angellel, plusz szénsav nélküli sör, ilyesmi. De ebbe nem megyek bele, none of my business, ugye, fogjam be de rögtön.

Persze megint az India színpadra kerültünk, aminek személy szerint külön örülök, a kopasz fejemmel nem győzök mindenkinek háttal állni, hogy lássák, hogy én nem azért vagyok ám itt, amiért a lepedőbe csavart tincses srácok. Még mielőtt valaki megbélyegezne mindenféle szélsőséges eszmék hívének, semmi bajom velük, inkább ilyen kínosan érzem magam a közelükben. Na mindegy, ez már az én nyomorom, annyi előnyünk legalább volt, hogy mi kezdtük az itteni programot (éjfélkor) és be tudtunk állni rendesen (mármint hangosításilag, ééérted).

Kábé pontosan el is kezdtük a cirkuszt, pedig még ment a Tiamat a nagyszínpadon, de sebaj, így is szépen megtelt a sátor. Na innentől öröm, bódottág, nagyon jól éreztük magunkat, szerintem a nagyérdemű is, Slipknotbaba pedig mindenképp, röpködött össze-vissza, nem kímélve se magát, se minket, ráadásul ketten volt, bár az egyikük hamar elvesztette a fejét. Király, mondhatni: vagy így, vagy sehogy. Koncert után még olyan véleményt is hallottunk, hogy a mi bulink volt az első Mezőtúron, ahol végre megjött a fesztiválhangulat. Köszönjük a lehetőséget!

Aztán testületileg belemerültünk a rákenrollba, amit csak az Idoru kedvéért szakítottunk meg, de megérte, nagyon kellemes hangversenyt adtak szerintem. Aztán még egy kis rokk, aztán 5 körül meg összeestünk...

...10 körül meg felpattantunk. Megáztattuk magunkat a strandon és útra keltünk Szlovákia felé.
2004-07-05, perso
 
   2004-07-02 - Mezõtúr - Wanted fesztivál / India színpad (éjfél)
Szevasztok rokkosok! Itt nyomulunk Mezőtúron, és annyira kretének vagyunk, hogy még itt is az internetet nyüstöljük :)
A szomszéd gépen a Körmi épp a borítóterveinket tölti. Tetü lassú, de ami látszik belőle, az elég rokkkkkk. Köszi Gyula!
Na majd írok, milyen volt a buli!
2004-07-02, körmi & perso
 
   2004-06-19 - Vekeri-tó fesztivál
Picit megkésve, de íme a Vekeri-tó fesztes élménybeszámoló:

Miután egyseggel végigverettünk a fél országon, picit keveregtünk Debrecenben és már meg is érkeztünk.

Nagyon jó helyen van szerintem ez a buli: egyáltalán nem voltak kevesen, mégsem volt zsúfoltság, voltak terek, levegő, és még a cucc is szólt (nagyjából). Pikk-pakk el is kapott minket a nyárifeszt fless. Gyorsan megkerestük a "színpadunkat", felállítottuk a butikot, aztán belevetettük magunkat a kulináris élvezetekbe, azaz ettünk-ittunk, aztán ittunk, és még egy picit ittunk is.

Szép sorban előkerültek a haverek is, Pécsről, Szekszárdról, Miskolcról, Pestről, innen-onnan, na meg persze a helyi erők is nyüzsögtek ezerrel, köztük a főfőkisegítőzenészünk azaz perkásunk, Máté, aki a felelősségteljes porondmesteri feladat mellé bevállalta a koncertünk szétritmizálását is. A kis standunkat nyugodtan kinevezhetnénk általános találkahelynek szerintem, bár ez hülyeség, mert már az is.

Aztán sok-sok várakozás következett, miközben felváltva belekukkantottunk a műsorba. Persze a leglényeg a Motörhead volt, zúztak, ahogy kell (megjegyzem a színpad simán verte a Sportszigetest, hangban-fényben egyaránt). Érdekes volt látni az öregurakat a backstage-ben. Állítólag már egy nappal előbb megjöttek, és belevetették magukat a debreceni éjszakába, feltérképezve az italbevitelre szakosodott szórakoztatóipari komplexumokat. Hiába, na, a hírnév kötelez.

Utánnuk, már a "mi színpadunkon", zúzott a Szeg (most láttuk őket az új felállásban először, egyáltalán nem tűnt erőtlennek), aztán az Iron Maidnem (még őket sem láttam - mármint úgy, hogy emlékezzek is rá - és bár nem vagyok egy Maiden szakértő, azaz hiteles forrás, de szerintem jól kenték).
Aztán mi jöttünk, mint a fesztivál utolsó "programja". Picit érződött a népeken a fáradtság, beleértve minket is, főleg, hogy egy órát csúszott a kezdés (az öregek a nagyszínpadon nem kapkodták el a dolgot), de minden jelenlevőt dícséretben részesítek, nem kis teljesítmény állva maradni egy fesztivál utolsó perceiben. Összességében nem volt rossz buli, de volt azért hiányérzetem a fíling/összhang terén - hiába, öregszünk, ilyen késői időpontban már rég ágyban a helyünk, láb felpolcolva, protkó a pohárban, ilyesmi. De aki szolidaritást vállalt velünk a virrasztásban, az látszólag jól szórakozott (még Cserkó úr is letelepedett a mínusz első sorban egy kis levezetésre).

Miután a feltűnően lendületben lévő fehérvári rocker különítmény megitatott minket egy kis bornak álcázott szűzhártya-visszanövesztővel, Imre haverunkkal elszívtunk egy búcsúcigit, bevágódtunk a kocsiba, és 7 órára haza is értünk (nemtom a Szabi hogy csinálta, én személy szerint ájulást színleltem). Pakkenzi hirtelen a másodikra, oszt szunya.
2004-06-25, perso
 
   2004-06-05 - Pécs - Ifiház
[a sztori eleje eggyel lejjebb van (Zenta)]

...szóval Zentán aludtunk. Másnap délben összeszedtük magunkat, és nekieredtünk szvíthóm hángeri felé. Átcsúsztunk a határon (megintcsak simán), majd egyszercsak hirtelen megálltunk ebédelni, mely nemes cselekedet helye nem lehetett egyéb, mint Dudás Mikulás barátunk, a Syco I klippel debütált, Székesfehérváron világhírű rendező-operatőr-világosító-asszisztens-producer szülőföldje, Mélykút, azon belül is a Magellán étterem. Nemtom, hogy ti, akik annyira unatkoztok, hogy ezt olvassátok, mennyiért szoktatok étteremben ebédelni, de nekem elég megdöbbentő volt, hogy egy ezresért a következőket tüntettem el tápanyagbevitel céljából: erőleves tojással (tányér, nem csésze, de azt nem ettem meg, csak a levest), fél adag rántott sertésszelet, teljes adag natúr sertésmáj, petrezselymes burgonya, cékla, fél liter szódával nyakonöntve. És nem is volt rossz.

Reklámblokkunk után haladjunk tovább Pécs felé. Hopp, már ott is vagyunk.

Picit keveregtünk, mire megtaláltuk a Nevelési Központot (a helyszínt), ahol egy jó kis dzsembori közepébe csöppentünk. Akkor még az épület előtt zajlottak az események, éppen a Buttholes nyomta a szerintem kalipank rokkot (bocs a szakértőktől, ha mégse azt), egész jól, bár a "hangosítás" (két reflex hangfal) nem döntött le a lábamról.

Itt szeretném megemlíteni, hogy a látszat csal! Nem az az egyetlen örömöm az életben, hogy lefikkantom a hangosítást, amerre járok. Vannak nagyon jó kis hangosító megfejtések is ám. Majd egyszer felsorolom mind a kettőt, csak előbb beszedem tőlük a szponzorpénzt.

Tehát ott tartottam, hogy Buttholes, közben meg görkorisok próbáltak trükközni, de sajnos nem nagyon sikerült nekik. Mentek egy-két kört, néha lecsúsztak ilyen korláton, aztán gyorsan elfáradtak. Egy csóka néha bemondott valami érthetetlen trükknevet (mondjuk a leglátványosabb elemeket - pl. felugrással kombinált extrém hanyattesés - még ő sem tudta lefordítani angolra). Hát, kábé ennyi. De - részben a Fürgerókalábak szalonzenekar közben felbukkanó tagjainak köszönhetően - jól szórakoztunk. Ők javasolták pl. a hamarfáradó korisoknak, hogy a fennmaradó versenyidejükben mutassanak be kártyatrükköket, hátha szereznek egy-két pluszpontot... no komment.

Lassan behurcoltuk a cuccainkat a benti színházterembe, aztán el is jött a mi időnk.

Ez a rendezvény nem annyira a mi közönségünket mozgatta, rajtunk kívül csak punk bandák voltak, meg Depi, meg Junkies, akikről a punkportálon megtudtam, hogy nem punk, bár szerintem az, csak ilyen magyar verzió. De ezen nem fogunk összeveszni. Szóval megint bebizonyosodott, hogy egy punkra kiéhezett közönségnek picit túl metálok vagyunk mink, ez látszott is a bulinkon, a haverjainkon kívül (pl. Kaposvár Rémei, akik nagyon boldogok voltak, mert bajnok lett a Kaposcukor, meg feljutott az enbéegybe a focicsapatuk is, meg ilyenek; meg a Szekszárdiak, akik buliznak akkor is, ha per pillanat nincsenek ilyen kaliberű sportsikereik) ugyan még páran elröfögtek ránk, de nem szedték szét a helyet, az tény.

Na, és elérkeztünk az est fémpontyához, pápápápááááá, világszám: színpadról lepakolás közben sikerült a lépcsők mellé lépnem, és akkora elzúgást produkálnom, be a cintányérállványok közé, hogy az még Katona Főnököt is zavarba hozta volna. De mákom volt, egy-két horzsolással megúsztam.

Utánna már nem történt semmi extra, irány Fehérvár, kis testmozgás (felpakolás a próbahelyünkre a másodikra...), aztán pihi.
2004-06-08, perso
 
   2004-06-04 - Zenta - Speed Limit
Szevasztok!

Megint ledaráltunk egy hétvégét, és bár picit vegyes lett ez is, azért sokkal pozitívabb, mint a múltkori!

Pénteken d.u. 1 óra tájban nekiestünk a motyónak, aztán irány Szerbia. Nem volt rövid az út, köszönhetően a terepviszonyoknak, szerintem a magyar utakat az autók tesztelésére fejlesztették ki - amelyik ezeken elközlekedik, az tuti össze van rakva. Szóval a pár órás off-roadolás után megérkeztünk a határra, ahol feltűnően normális határőrök és vámosok fogadtak minket. Picit fostunk, hogy mennyire lesznek genyók az EU vs. nem-EU kapcsán, de kellemesen csalódtunk - főleg ha összehasonlítjuk őket szlovák kollégáikkal. Na azok nem lopták be magukat a szívünkbe.

Zentán a Speed Limitben nyomtuk, ez egy ilyen kis klub (kb. 100+ nézővel meg is telik), akik lelkesen hívogatják meg a magyar underground hirókat. Abszolút jófejek, a "jó házigazda" kifejezés megtestesítői. Kaptunk meleg vacsit, söröt, szállást, és baráti hangnemet, aminek kiemelése lehet, hogy így elsőre hülyén hangzik, de pár év klubbozás után nagyon megtanulja értékelni az emberfia.
Izgultunk egy kicsit, hogy mekkora lesz a rokenroll a bulinkon, mert a helyiek ránkijesztettek, hogy itt bizony csak a szombat megy, és ők akkorra is akartak minket, és kár, hogy nem így lett, mert a péntek nem túl erős... azért bíztunk benne, hogy minket már valamellyest ismernek Zentán, tavaly nyáron játszottunk ott egy fesztiválon. És lőn igazunk, szépen összegyűltek a népek, sikerült átrántani a szombati hangulatot péntekre. Úgyhogy a közönség lett a hab a tortán, nagyon lelkesen nyomták, aminek jó kis intenzív buli lett az eredménye. Köszönjük!
A koncert után volt még egy kis lájtos buláj, mondjuk én nagyon pudingban kentem, kidőltem pikk-pakk, úgy látszik keksz vagyok már a koradélutántól tartó sörözéshez. Ja, a klub padlásterében volt berendezve a beksztédzs (ilyen társalgó + alvóhelyek), úgyhogy nyugodtan el lehetett hajolni, nem volt szálláskeresés para.

[folyt. köv. (Pécs)]
2004-06-07, perso
 
   2004-05-29 - Szekszárd - Ifjúsági Napok
TATABÁNYA vs. SZEKSZÁRD II.
[ez a sztori második fele, olvasd el az elejét is (Tatabánya)]

...hát, mit mondjak. Nem szeretnék megbántani senkit, végülis nem is tudom, ki volt a főludas, de az, amit a szekszárdi feszten hangosításnak tituláltak, az minden volt, csak nem rockmotyó. Már az előttünk fellépő alteros-elvontas brigád kombóitól is kiment a biztosíték, úgyhogy sejtettük, mi vár ránk, ha beizzítjuk a kisméretű cuccainkat... sajnos bejött. Legyen elég annyi, hogy a buli alatt szinte teljesen sötét volt a színpad, áramspórolás céljából, hátha így nem megy el a hang. De így is kb. ötször bekussolt a cucc, azaz félbeszakadt a műsor, és ez egy idő után kezdett felettébb kellemetlenné válni. Egyrészt ez nem kimondottan szerepel a csöves (vagy bármilyen) erősítők kézikönyvének élettartam-meghosszabításra vonatkozó fejezetében, másrészt meg ugye milyen jó felszabadultan lehet úgy rockerkedni a színpadon, ha már harmadszor kezdesz bele az egészbe. Pedig a közönségre nem lehetett panasz, és a hangosításos-szerencsétlenkedés így még dühítőbb volt: ha lett volna három érdektelen arc, szarok reá, de itt benne volt a levegőben egy jó kis mulatság. A színpad mellett voltak ilyen tűzpörgetős bélák is, szóval minden adott lett volna, kivéve a hang, ami egy koncertnél elég fontos, ha jól emlékszem. És ha ez még nem elég, a színpad fedetlen volt, úgyhogy nem ártott kémlelni az eget is, ha nem akartunk ellőni egy ilyen prérifarkasos-gyalogkakukkos-áramütéses poént magunkon, majd pedig elvonulni bankot rabolni az új cuccaink költségtérítése céljából. De ezt legalább megúsztuk.

Azért rinyálok csak ennyit, mert amúgy baromira szeretünk Szekszárdon játszani, ott volt a sok cimbora, és akkor ilyen pirítás lett az egész. Ezúttal Suckszárd lett Szexárd. Na majd legközelebb.

Ja, ki ne hagyjam: a Körmi vett egy ilyen kis sátorszerű valamit (pechszéria folytatódik: kibontottuk a zsírúj szerzeményt, és volt két lyuk a tetején...) és nagyon lakájos kis hippitábort rittyentettünk a színpad mellé, fáklyákkal, meg persze a mercsandájzing szettünkkel. Ez elvileg utazni fog velünk egész nyáron, majd lessétek meg!

Hát ennyi. De Vajta az jó volt.
2004-06-03, perso
 
   2004-05-28 - Tatabánya - Kamionos találkozó
TATABÁNYA vs. SZEKSZÁRD I.
Szevasztok!

Na itt a kert! Vagyis a kis naplónk, ahol olvasgathatjátok a szófosásainkat, ha kedvetek szottyan! (milyen csinos hangutánzó szó ez...) Hurrá!

Első sztoriként sajnos nem tudok túl fényeseket írni... múlt hétvégén Tatabányán és Szekszárdon kentük a rockot - vagyis inkább csak kentük volna. De haladjunk szép sorban.

Tehát Tatabánya: ez egy ilyen sörsátras fesztivál volt a sportpályánál. Jó szar idő volt aznap, lógott az eső lába és elég hideg is volt május utolsó hétvégéjéhez képest - nem is volt egy hatalmas tömeg. De ekkor még reménykedtünk, korán volt még.
A sátorban az Agregátor nevű banda nyomta éppen - szívesen leírnám, milyen volt, de a hangosítás csak valami középdús zsizsegést engedett át, de azt aztán csutka hangerőn. Látszólag jól kenték, de sajnos ennél többet nem lehetett megállapítani. Hogy adjunk a kezdeti sokknak, Kecskés Pöpivel megtámadtuk a pultot, ahol a rendelésünk majdnem röhögésbe fulladt, hiába, ritkán ordítok 10 centiről pultosnénik arcába, miközben a másik a hűtő mögé bújva menekül a hangerő elől... (mármint a koncertétől, nem az enyémtől)

Na, megpróbálom összeszedni magam, mert így túl sokat kell gépelnem.

Szép sorban megjött a többi banda is, élmény volt látni a képükre fagyott mosolyt, ahogy meglátták (hallották), milyen tigris a cucc (mondjuk mi is biztos így néztünk ki érkezéskor). Mindegy, nekünk eléggé benne volt a bugi a lábunkban, és szerencsére a Hybriddel érkezett srác legalább hallgathatóvá tudta tenni a hangfalakból kiáramló valamit, úgyhogy rock!

Majdnem kihagytam, hogy közben leszakadt az ég, olyan zuhé volt, hogy lassan kezdtek tócsák kialakulni a sátoron belül is, szépen gyűlt a víz a kábelek környékén, de szerencsére elmaradt a speciális pirotechnikai só.

Maga a buli nem volt rossz, bár a közönség eléggé elkapta a sörsátor flesst és - tisztelet a kivételnek - nem nagyon volt hajlandó elszakadni az asztaloktól. De aki nem bajorkodott, az látszólag jól érezte magát, és a truemetal fellegvárában ez bizony értékelendő egy ilyen ugribugri brigádnak, mint a mi kis népi együttesünk.

Miközben Feri és csapata a színpadról ugráltatta a mindenkit (volt némi dezsavűm), mi felkerekedtünk, és megpattantunk Vajtára, ahol a cimbijeink már vártak minket egy kis hajnalig tartó rokenrollra. Bele is húztunk, volt léggitár, táncverseny, versenysport kaliberű viszkikólaivászat, móka, kacagás, ilyesmi. Másnap meg jó kis házikoszt ebédre, aztán belecsúsztunk még egy kis sörözéses termálfürdőzésbe is. Este meg irány Szekszárd.

[folyt. köv. (Szekszárd)]
2004-06-02, perso
 
   2005-06-04 - Wien (A) - Planet Music "Knüppel aus dem Sack"
1
És eljött a nagy pillanat, a fesztiválok netovábbja, az ex-lázadó ex-rock fesztivál, a nagy kultúrkavalkád, az úri(záló) közönség mulat. A Sziget megint egy kifejt?s téma lenne az emlékkönyvemben, az biztos. Honnan jutott hova, hogyan fordultak szembe lassan, de biztosan az ötletgazdák/szervez?k saját magukkal, hogyan alakultak a hozzápasszított hangzatos, fílingérzést-sugalló mottók, mit keresnek ott azok, akik, meg ilyenek. De megúsztátok, nem vagyok berúgva, és alapjáraton azért még vissza tudom fogni magam.

Minden ellentmondásával együtt mi még mindig a pártoló tagsághoz tartozunk, sokkal jobb, hogy van, mintha nem lenne. Elvégre ez az egyik olyan koncertlehet?ség, ahol aránylag sok ember el?tt mutathatjuk meg magunkat, meg hogy úgy mondjam, összehordja a szemetet a szél, vagyis rengeteg ismer?s-haver-cimbora bukkan fel, akikkel amúgy ritkán tudunk csak összefutni. Például kapásból a koncert el?tti beállásnál el?került Egon, a legendás Androméda dobosa, akivel nem keveset butítottuk magunkat a f?suli alatt, azóta viszont csak egy-egy koncerten futunk össze. Most mint fotós ügyködött, neki köszönhetjük azt a jó kis bemutatós-grimaszolós képet. Meg a nem kimondottan rockerked? (inkább rákenrollkodó) fehérvári haveri körünk (VL Family) is ilyenkor szokta megtekinteni kedvenc házi zenekarát (már leszámítva a fehérvári bulikat) a legnagyobb létszámban. Ne fossatok, nem sorolok fel mindenkit, inkább rátérek a trágya.

Idén csütörtökre estünk, hét órai kezdettel, amin lehet sajnálkozni, hogy mérnem inkább ekkor meg akkor, de igazából nagyon örülünk annak is, hogy már '97 óta minden évben ott lehettünk (mármint zenekarilag is) ezen a rangos rendezvényen - ráadásul az utóbbi években már nem is ilyen embertpróbáló kegyetlen hajnali id?pontokban. Azt már jobban sajnáltuk, hogy idén nem igazán volt a stílusunknak megfelel? f?banda a Hammer színpadon, így aztán a Children Of Bodom napján boldogíthattuk a nagyérdem?t. Szerencsére azért a hazai mez?nyb?l elég jó felhozatal volt aznap, még beszéltük is ott a többi bandával, hogy igazából a C.O.B. tagok érezhetik magukat "stílusidegennek" :) Egész id?ben odaértünk, már a Szeg alatt, aztán végig is néztük az el?ttünk lev?ket. Sajnos a hangzás már megint elég fos volt, vagy iszonyat hangos (de tényleg, ritkán mondok ilyet, elhihetitek, a Szeg alatt majdnem hanyatt estem, amikor beléptem a sátorba) vagy csak szimplán kása. Mondjuk ahogy haladtunk el?re a programban, egyre jobb lett, de még mindig messze elmaradt az ilyen kaliber? fesztiválokon elvárhatótól.

Sok olyan véleményt hallottam, hogy hiába a nagyív? duma a néz?rekordról, az inkább csak bevételi rekord lehetett, mindenesetre tény, hogy elég szell?sen voltak a népek, sörért sem kellett megfeszülni, haladni is lehetett, stb. Szerencsére a bulinkra szép számmal összejöttek a rockosok, és pikk-pakk király buli alakult ki (lásd fotó). Leveg?t is lehetett kapni a színpadon, ami eddig nem volt jellemz?, így még mozgásra is ragadtattuk magunkat. Még a monitorhanzás is belefért, ja és a kedvenc típusú basszusfalamon játszhattam, úgyhogy állesz fasza :) Elnyomtuk a programot, mondjuk a végén nem gy?ztük kapkodni magunkat, mert a meleg miatti hosszabb számközti szüneteknek köszönhet?en volt még vagy három szám a listánkon, amikor jelezték a színpad mögül, hogy nyugodtan elhúzhatunk mostmár ám. Sebaj, azért még elzörögtünk egy-két eposzt - látjátok, milyen szar lett volna, ha mondjuk prog.rockot nyomunk, 10 perces számokkal, akkor max. egy összefoglalóra lett volna id?.
Köszi a szíves fogadtatást, hevirock forever!

Még így utószóként hadd mondjam el, hogy péntek estét?l hétf? reggelig kinn voltam a Szigeten, legalábbis testileg, agyilag sikerült folyamatosan lebutítanom magam zombivá, úgyhogy bocs, ha bárkinek okoztam volna kellemetlen perceket, bármir?l legyen is szó. Ja, képzeljétek, szerepeltem egy mesejátékban is, én voltam a középs? fiú! Épp ott kajáltam és beszerveztek. Király volt, asszem át is szerz?dök egy vándorszínész-társulathoz :) Nemám.

A francba, már megint mindjárt vége a nyárnak.
2000-01-01, perso
 
   -
1
1
2000-01-01, 1
 
   2005-06-04 - Wien (A) - Planet Music "Knüppel aus dem Sack"
1
1
2000-01-01, 1
 
   -
1
1
2000-01-01, 1
 
   2005-06-04 - Wien (A) - Planet Music "Knüppel aus dem Sack"
1
…és eljött hosszú hétvégénk harmadik napja, azaz húsvét vasárnap, melyet Somogyország f?városában, Kaposváron töltöttünk.

Kaposvár eléggé felemás pozíciót harcolt ki magának népi zenekarunk szemszögéb?l: maguk a koncertek enyhén szólva kétesélyesek, haverok szempontjából viszont kihagyhatatlan a hely. Nem mondanám, hogy szar bulijaink szoktak lenni, csak valahogy nem igazán alakult ki egy stabil táborunk, hogy úgy mondjam, túl sok múlik a körülményeken. Ezért aztán mindig van bennünk egy kis gyomorideg, hogy vajon aznap épp lesznek-e. Most meg nem elég, hogy vasárnap, de még húsvét is… plusz a Mozi, ahova le lett kötve a buli, nem éppen kis hely, szóval elég röhejesen mutat a kevés ember. Szerencsére a péntek-szombatunk extra jól sült el, meg is beszéltük el?re, hogy no para, már megnyertük a hétvégét, bármi is legyen.

Na, jól lehúztam a bulit el?re, mi? :) Asszem, nem ez az írás lesz a legjobb felépítés? dramaturgiai szempontból, mert most meg hirtelen elárulom, hogy egyáltalán nem volt vészes a buli, s?t. Hangulatilag mondjuk sokat köszönhettünk a terem zseniális akusztikájának, és az ebb?l adódó – sajnos a mi szintünkön elég ritkán tapasztalható – hangzás-élménynek. Nem ismerem a Mozi sztoriját, de tény, hogy akik építették, még konyítottak valamit a munkájukhoz: kb. a próbatermi hanger?nk egyharmadán (!) majd lerepült a gatyám, amikor megszólalt a basszusmotyó… A másik besztof élmény meg a jó kis oldschool felirat volt a bejárat fölött, vágjátok, mint a filmekben, ilyen nagy bet?kkel ki volt rakva, hogy „CDT március 27.” Tisztára, mint a nagyok! :)

Nagyon-nagyon lassan, de azért némi közönség is összegy?lt, átléptük a b?vös 100-at, ami a „még kevés, de már vállalható” kategóriába esik a mai ínséges id?kben (f?leg, hogy közben leszakadt az ég, es? formájában). Ez a néz?szám már úgy-ahogy meg is látszott a helyen, de fergeteges party azért nem alakult ki. Legalábbis ami a színpad el?tti részt illeti, mert magán a színpadon, hát... lényeg a lényeg, egyszercsak fogtuk magunkat, és megkergültünk. Nemtom mi történt, lehet valaki beletett valamit az italunkba, vagy mentolos cukorkával kínált, vagy valami hasonló baromság, höhö >;) de úgy nyargaltunk fel-alá a színpadon, mint aki hetek óta csak tenyérnyi helyeken lépett fel. Ja tényleg, akkor ezért lehetett… :) A közönség inkább csak ilyen bólogatós-vigyorgós stílusban adta el? magát, de egyáltalán nem voltak negatívak, rá voltak tapadva a színpadra aggyal, csak a ritmikus-sportgimnasztika lelkes m?vel?ib?l akadt most aránylag kevesebb.

Koncert után még ellazáztunk kicsit Totó haverunknál, aztán hazahúzás, villámpihenés, és irány locsolni!
2000-01-01, perso